menü
látogatók
2 látogató van itt.

Legtöbb látogató: 127
2012.10.16. 19:21
www.martialarts.hu - harcmuvűvészeti és kultúrális portál
linkweb.hu TopSite.hu - A web legjobbjai. LinkBank Sport.wyw.hu - Sport Linkek A magyar linkjegyzék Linkkatalógus
[ olvasnivaló » Nagy Benedek: Van-e leghatékonyabb harcművészet? ]

Nagy Benedek: Van-e leghatékonyabb harcművészet?


Gyakran merül fel a harcművészetekkel kapcsolatban a "hatékonyság" kérdése. Néha tényleg kérdés formájában, mikor egy érdeklődő megkérdezi: "Na és mennyire hatékony ez a harcművészet, amit csináltok?", vagy akár kritika formájában, valahogy így: "De hát ez nem valóságos, reális, hatékony!". Mi a válaszom erre?

Először is meg kell értenünk, hogy a harcművészetet (értsük ide a küzdősportokat is) lehet használni, és lehet gyakorolni. Mi a különbség a kettő között? A fenti kérdésre illetve kritikára adott válasz szempontjából az, hogy a gyakorlás nem más, mint felkészülés a technikák valódi használatára. Amikor gyakorlunk, szeretnénk nem megsebesíteni a társunkat, akivel gyakorlunk, és mégis, közben annyira valósághűnek maradni, amennyire csak lehet. Valósághűnek abban az értelemben, hogy igyekszünk elérni, hogy az eljátszott helyzet álljon a lehető legközelebb az általunk elképzelt eredeti, valós helyzethez, ami a fontos jellemzőit illeti. Az előző mondatból kiemelném az "általunk elképzelt" kifejezést. Gyakorlás közben ugyanis az éles helyzetet, valós küzdelmet szimuláljuk, modellezzük. A modellezésnek mindig az a lényege, hogy feltevésekkel élünk a modellezni kívánt jelenségről, és a kiinduló feltételezésünk mentén a jelenség bizonyos részeit kiemeljük, hangsúlyozzuk, másokat pedig nem fontosnak (akár nem valósnak is!) ítélünk, elhagyunk vagy elbagatelizálunk.

A harcművészek tehát a gyakorlás közben modellezik a valós harcot, és ezt úgy teszik meg, hogy közben feltételezésekkel élnek arról, hogy az hogy is néz ki. Milyen különböző feltételezéseket jelent például két különböző szabályrendszer?! Na és melyik szabályrendszert használó, gyakorló küzdősport hatékonyabb? Amelyiknek a feltételeihez közelebb áll majd a valós helyzet, melyben alkalmazni kell.

Mint sok minden másban, itt sincs univerzális igazság. Ha tudnám, hogy fog kinézni a támadás, csak az ellen gyakorolnék, és akkor az enyém lenne a világ leghatékonyabb harcművészete, de nem tudom. Mindössze feltételezhetem. Meggyőződésem, hogy a vita arról, hogy "az én harcművészetem jobb, vagy a tiéd" lényegében vita arról, hogy "szerintem egy valós életbeli támadás ilyen, mint amilyennek én feltételezem, és nem pedig olyan, mint amilyennek te". Vegyünk két szélsőséges példát a filmek világából!

Bizonyára mindannyian számos olyan filmet láttunk, melyben hosszas verekedős jelenetek közben egyszer az egyik látszik fölénybe kerülni, másszor a másik, az egyik támad és előrenyomul, majd megtorpan és hátrálni kényszerül, hogy aztán újra előretörjön. Támad, és arra számít, hogy az ellenfele védekezik, és visszatámad. Adok-kapok. Bunyó. Ezzel szemben számomra rendkívül meglepő és érthetetlen volt, mikor egyik filmjében Steven Seagal az utolsó támadójával szembekerülve eldobta a fegyvert, ami nála volt, sőt le is térdelt, hogy várja az ellenfele támadását, akinél ráadásul egy kés is volt! "Micsoda eszement ötlet!" - gondoltam akkor, de most már azt hiszem sejtem miért csinálta.

Az ő elméletében, az ő modelljében a küzdelem nem bunyó, nem adok-kapok, ütök, elhajolok majd újra támadok. Ebben a modellben a támadó elsöpörni, megsemmisíteni akar, egyetlen végzetes ütéssel letaglózni. Bizonyára éppen azért hozta magát ilyen látszólag kiszolgáltatott helyzetbe, hogy a támadójának eszébe se jusson, hogy második támadásra is szükség lehet a részéről, hogy ne gondoljon bele mi lesz, ha nem tudja egyetlen ütéssel padlóra küldeni. Sőt, hogy egyáltalán ne gondolkodjon! "Itt térdel előttem ez a nyomorult kis ember, aki annyira beképzelt, hogy még le is térdel, hogy megalázzon! Na majd én megmutatom neki!" - és a támadó teljes erejével és indulatával nekiront. Ő azonban pont ezt akarta. Erre gyakorolt.

Hatékony lenne az egyikféle harcművészet, és a másik nem? Aligha. Az első helyzetben az első modell működött, a másik talán nem működött volna. Ugyanígy a második helyzetben lehet, hogy az első modell mondott volna csütörtököt. Talán bármelyik helyzet bármelyik modellel megoldható lett volna. De az is lehet, hogy irányíthatjuk, mi történjen, mint ahogy teszi Steven Seagal, amikor letérdel, vagy a karate-kölyök, mikor felvesz egy jellegzetes küzdőállást.

Döntsük el, szerintünk hogy fog kinézni egy támadás, vagy milyen támadás ellen szeretnénk felkészülni. Semmi értelme megtanulni ezernyi csavargatást és aztán azt mondani, de hát ez a támadás nem is reális. Ha így gondolod, menj el inkább egy küzdősportot tanulni! De annak sincs értelme, hogy profi bunyósokként azt mondjuk, az a sok csavargatás amit a másikok csinálnak milyen irreális. Először válasszunk modellt. Ezután gyakoroljunk, és gondolkozzunk! Ez biztos hatékonyabb, mint arról vitatkozni, melyik harcművészet hatékonyabb.

[Nagy Benedek sensei, 2005]
2017 aug. 24.
H K Sz Cs P Sz V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31