menü
látogatók
4 látogató van itt.

Legtöbb látogató: 127
2012.10.16. 19:21
www.martialarts.hu - harcmuvűvészeti és kultúrális portál
linkweb.hu TopSite.hu - A web legjobbjai. LinkBank Sport.wyw.hu - Sport Linkek A magyar linkjegyzék Linkkatalógus
[ olvasnivaló » Wu Qi: Beszélgetések a hadviselésről ]

Wu Qi: Beszélgetések a hadviselésről


A Wuzi, a szerzője nevét viselő művecske a kínai hadtudomány tengernyi szakirodalmi alkotása közül az egyik legrégibb és legjelentősebb. A műnek léteznek különböző címváltozatai úgy, mint Wuzi bingfa vagy Wu Qi bingfa. Már az ókortól kezdve együtt emlegették a Sunzi bingfa-val, azaz a Sunzi a hadviselés szabályaival. Elsőként alighanem a törvénykezők (legisták) iskolájának kiemelkedő alakja, Han Feizi tesz említést (i.e. 3. sz.) Wu Qi-ról és művéről Sunzi-val, azaz Sun Wu-val való összefüggésben: -Az országban mindenki a hadviselésről beszél, s jóllehet valamennyi családban vannak, akik megőrizték Sun Wu és Wu Qi könyveit, a hadsereg mégis egyre gyöngébb lesz, mert bizony sokan beszélnek ugyan a háborúról, de kevesen öltik magukra a vértet."17

Szemben a Sunzi bingfa félig legendás szerzőjével, - akinek pontos kilétéről máig élénk viták folynak - Wu mester nagyon is hiteles történelmi személy, korának egyik kiemelkedő és azt jelentősen befolyásoló alakja, aki bár kezdetben konfuciánus tudósoktól tanult, mégis az első jelentős legista gondolkodók közt tartjuk számon. Wu Qi i.e. 440-ben született, Kína egyik legeseménydúsabb korszakában, mikor jelentős történelemformáló események zajlottak, hatalmas gondolkodók, politikusok, hadvezérek születtek. Ekkoriban a világ túlsó felén, nem kevésbé véráztatta, zűrzavaros történelmi korszakban, Wu Qi kortársai közt olyan kimagasló gondolkodókat, hadvezéreket találunk mint Xenophón (i.e. 430? - i.e. i.e. 355), Szókratész (i.e. 469 - i.e. 399), Platón (i.e. 427 - i.e. 347), Menandrosz (i.e. 400 körül), az athéni sztratégosz, vagy Lüszandrosz (i.e. 410 körül), a spártai hajóhad parancsnoka. Kína történelmében e meghatározó szerepet játszó karizmatikus személyiségről sokszor Kína első igazi hadvezéreként emlékeznek meg a kínai források. Az első, akinek történetisége és élete hitelesen bizonyítható, rekonstruálható. Hadvezéri munkája mellett politikai munkássága is jelentős. Nos, ki volt ez a leginkább Machiavellihez hasonlítható személyiség, hadvezér, konfuciánus tudós, legista reformer, katonai kormányzó, miniszter vagy kegyetlen karrierista gyilkos? Életrajzi forrásaiból ugyanis ezek állapíthatók meg róla. A Wu Qi életéről fennmaradt történetek, telis-teli vannak olyan utalásokkal, melyek egy nagyon erős személyiség, egy “vérbeli” törvénykező képét tárják elénk, aki nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy akaratát keresztülvigye, s ha kell még gyilkol is, hogy becsvágya kiteljesedjék. Tette mindezt az általa éppen szolgált fejedelemség üdvére. A kínai ókor e szerfelett ellentmondásos alakjáról - amely ellentmondás természetesen abból is fakad, hogy ezen följegyzések konfuciánus írástudók keze nyomán születtek - a legkimerítőbben, akárcsak Sima Rangju-ről, szintén A történetíró följegyzései (Si ji) tudósít az életrajzokat tartalmazó fejezetében,18 amelyben Wu Qi nem kisebb hadvezérekkel szerepel együtt, mint a már sokat emlegetett Sun Wu és Sun Bin19:

Wu Qi Wéi-ben20 született, s igen kedvelte a fegyverforgatást. Zengzi-vel21 együtt tanult, majd Lu uralkodójának szolgálatába állt. Amikor Qi megtámadta Lu-t, a fejedelem Wu Qi-t szerette volna megtenni hadvezérévé, csakhogy Wu Qi felesége egy Qi-beli asszony volt, ezért ezt Lu-ban ez idő tájt nem nézték jó szemmel. Wu Qi oly annyira áhítozott a hírnév után, hogy saját kezével ölte meg feleségét, ezzel adván bizonyságát, hogy nem konspirál Qi-vel. Lu fejedelme végül kinevezte őt hadvezérré, s az ő parancsnokságával megtámadták Qi-t és nagy vereséget mértek rá.

Néhány Lu-beli, akik gyűlölték Wu Qi-t, ekként rágalmazták őt a fejedelem előtt:

- Wu Qi egy kegyetlen, kétes múltú alak. Fiatal korában a családja összekuporgatott ezer aranyat, ő pedig utazgatni kezdett belőle, hogy hivatalt szerezzen. Terve azonban nem sikerült, s végül családja is tönkrement. Amikor a városa béliek kinevették érte, Wu Qi a tulajdon kezével mészárolt le több mint harmincat az őt gyalázók közül, majd elmenekült Wéi-ből a keleti városkapun át. Mikor anyjától elbúcsúzott, saját vállába harapva22 megesküdött: "Addig nem térek vissza Wéi-be, míg miniszter nem leszek!" Így került Zengzi szolgálatába. Nem sokkal később az anyja meghalt, de Wu Qi csak nem tért vissza szülőföldjére. Zengzi oly mélységesen megvetette ezért, hogy véget vetett barátságuknak is.23 Wu Qi ekkor Lu-ba jött és a hadművészetet tanulmányozta, majd a szolgálatodba szegődött, felség. Amikor megingott a bizalmad iránta, ő még tulajdon asszonyát is megölte, csakhogy hadvezér lehessen. Lu bizony kicsiny ország, és ha győzedelmes háborúkkal hírnevet szerzünk, akkor a többi fejedelemség terveket sző majd ellenünk. Országunk, Lu és Wéi fejedelemség egymás fivérei, ha pedig te, felség (Wu) Qi-t alkalmazod, ez azt jelenti, hogy semmibe veszed Wéi-t.

Lu fejedelme bizalmatlan lett Wu Qi-val szemben, s menesztette hivatalából.

Wu Qi mikor hallott egyet s mást Wei fejedelmének, Wen-nek24 kiválóságáról, a szolgálatába kívánt állni. Wen fejedelem azt kérdezte Li Ke-tól25:

- Miféle ember ez a Wu Qi?

Li Ke azt válaszolta:

- (Wu) Qi mohó és léha fickó, de meg kell hagyni, hogy a hadvezetésben még Sima Rangju26 sem tesz túl rajta.

Wei Wen fejedelme pedig megtette őt hadvezérévé, és vereséget mértek Qin-re, sőt még öt városát is elfoglalták.27

(Wu) Qi miután hadvezér lett, ugyanúgy öltözködött, és ugyanazt ette, mint bármelyik legalacsonyabb rangú katonája. Alváshoz nem terített gyékényt, meneteléskor nem ült lóra s nem szállt hintóra. Saját maga pakolta el az ételmaradékát, katonáival együtt tűrte a nehézségeket és a szenvedést. Történt egyszer, hogy egy katonának elgennyesedett a sebe, és (Wu) Qi saját maga szívta ki. Amikor a katona anyja erről értesült, keservesen zokogni kezdett. Az emberek azt kérdezték tőle:

- A fiad egy egyszerű közkatona, a tábornok mégis maga szívta ki a sebét, miért sírsz hát?

Az asszony pedig így felelt:

- Jaj, nem úgy van az! Az elmúlt évben Wu úr az ő apjának a sebét szívta ki, s férjem soha többé nem tért vissza a csatából, az ellenség keze által vesztette életét. Vu úr most a fiam sebét szívta ki, s nem tudhatom hol fogja érni a vég. Ezért sírok én.

Wen fejedelem kiváló hadvezérnek tartotta Wu Qi-t, olyannak, aki tisztességes és becsületes és képes maradéktalanul elnyerni a katonák odaadását. Ezért hát kinevezte a Nyugati Folyó területeinek protektorának,28 hogy szembeszálljon Qin-nel és Han-nal.

Mikor Wei fejedelme, Wen elhunyt,29 (Wu) Qi megmaradt fia, Wu fejedelem30 szolgálatában is. Egyszer Wu fejedelem a Nyugati Folyón hajózott, félúton hátranézett és így szólt (Wu) Qi-hez:

- Mily csodálatos! A hegyek és vizek rendíthetetlensége, ez Wei állam kincse.

(Wu) Qi viszont azt válaszolta:

- Az erényben rejlik (az igazi kincs), nem a meredek szorosokban, hágókban. Hajdanán a sanmiao nép hiába élt a Dongting-tó bal partján, a Pengli-tó jobb partján,31 mivel nem ápolták az erényt, Jü32 elpusztította őket. A Xia-dinasztia utolsó uralkodója, Jie hiába lakott a Sárga- és a Ji-folyó bal partján,33 a Taj- és a Hua-hegy jobb oldalán,34 Yique déli sziklái alatt és Yangchang északi lankáin,35 de a kormányzás során nem ápolta az emberségességet, így Tang36 elűzte őt onnét. A Yin-dinasztia utolsó uralkodójának, Zhou-nak az országa hiába terült el a Mengmen-hegy bal oldalán, a Taihang jobb oldalán,37 a Chang-hegytől északra, a Nagy Folyam pedig délen szelte át országát,38 de a kormányzás során nem ápolta az erényt, így Wu király39 elpusztította. Így szemlélve a kérdést, láthatod, hogy (az igazi kincs) az erényben rejlik, nem a (stratégiailag fontos) szorosokban, hágókban. Ha nem ápolod az erényt, akkor a hajón lévők valamennyien ellenségeddé válnak majd.

- Pompás! - szólt elismeréssel Wu fejedelem.

Wu Qi a Nyugati Folyó területének protektoraként nagy hírnévnek örvendett. Mikoron Wei-ben minisztert kerestek mégis Tian Wen-t40 nevezték ki. Wu Qi elégedetlenkedve így szólt Tian Wen-hez:

- Kérlek vitassuk meg, melyikünknek vannak különb érdemei. Rendben?

- Ám legyen - egyezett bele Tian Wen.

- A három hadsereg hadvezéreként elértem, hogy katonáim örömmel áldoznák fel akár az életüket is, s hogy az ellenséges országok nem mernek haditerveket kovácsolni ellenünk. Nos, ebben különb vagy-e nálam? - kérdezte (Wu) Qi.

- Nem, nem vagyok különb nálad - felelte (Tian) Wen.

- A hivatalnokok irányításában, a népről való gondoskodásban és a kincstár és a raktárak feltöltésében különb vagy-e nálam? - kérdezte (Wu) Qi.

- Nem, nem vagyok különb nálad - felelte ismét (Tian) Wen.

- A Nyugati Folyó területeit védelmezem, Qin hadserege sem mer országunk keleti területein terjeszkedni, sőt Han és Zhao is alázatos vendégként viselkednek. Nos, ezekben különb vagy-e nálam? - kérdezte (Wu) Qi.

- Nem, ezekben sem vagyok különb nálad - válaszolta (Tian) Wen.

- Ezen három dolog mindegyikében alattam maradsz, és rangban mégis fölém helyeztek. Vajon miért? -kérdezte (Wu) Qi.

(Tian) Wen pedig így válaszolt neki:

- Az uralkodó még fiatal, az ország kétségek közt hánykolódik: a főhivatalnokok még nem támogatják, a nép pedig nem bízik a kormányzásban. Nos, ezek rád vagy rám hárulnak?

(Wu) Qi sokáig csak hallgatott, majd így szólt:

- Ezek valóban rád hárulnak.

- Nos, hát ez az, amiért én fölötted állok - mondta (Tian) Wen, s ekkor már Wu Qi is belátta, hogy csakugyan nem ér fel Tian Wen-nel.

Mikor Tian Wen meghalt, Gong Shu41 lett a miniszter, sőt egy Wei-beli hercegnőt is feleségül vett, és mindenáron Wu Qi vesztét kívánta. Egyik szolgája azt mondta neki:

- (Wu) Qi-t igen egyszerű eltávolítani.

- No és, hogyan? - kérdezte Gong Shu.

A szolga pedig a következő tanácsot adta:

- Wu Qi becsületes, tisztességes ember, aki szereti a hírnevet. Így hát neked előbb Wu fejedelemmel kell beszélned. Mondd azt neki: “Wu Qi ugyan kiváló ember, de országunk sajnos kicsiny, ráadásul még az erős és gazdag Qin-nel is határos. Nos, attól tartok, hogy (Wu) Qi nem marad hűséges hozzád.” Wu fejedelem azt fogja majd kérdezni: “Mi tévő legyek hát?” Te pedig tanácsold azt a fejedelemnek: “Tedd próbára azzal, hogy feleségül vegyen egy hercegnőt. Ha hűsége rendíthetetlen, akkor engedelmeskedik kérésednek, ám ha hűsége ingatag, akkor elhárítja kérésed. Ezzel fürkészheted ki szándékát.” Te pedig magadhoz hívatod Wu Qi-t és elkíséred a hercegnőhöz. Intézd úgy, hogy a hercegnő dühös legyen rád és megvessen téged. Wu Qi ha azt látja, hogy a hercegnő, a leendő felesége lenéz téged, egészen biztos, hogy elutasítja a házasságot.

Később aztán, mikor Wu Qi látta, hogy a hercegnő lenézi Wei miniszterét, csakugyan elutasította Wei fejedelmének, Wu-nak az esküvővel kapcsolatos kérését. A fejedelem gyanút fogott, és megrendült iránta a bizalma. Wu Qi a büntetéstől félve Chu-ba menekült.42

Chu királya, Dao43 már korábban is hallott (Wu) Qi kiválóságáról, így hát kinevezte Chu állam miniszterévé. Bölcs törvényeket hozott és felülvizsgálta a rendszabályokat, menesztette a nélkülözhető hivatalnokokat, az uralkodóház távoli rokonait pedig kitelepítette (a határvidékre), hogy a harcoló katonaság élelmezéséről, ellátásáról gondoskodjanak. Megerősítette a hadsereget, és felrúgta a csupán üres szavakkal összetartott kelet-nyugati és észak-déli szövetséget. Ezt követően délen megbékítette Baiyue-t,44 északon elfoglalta Chen-t és Cai-t45 és visszaszorította a Három Jin-t,46 nyugaton pedig megtámadta Qin-t. A fejedelmek veszedelmesnek tartották Chu megerősödését, Chu-ban pedig az uralkodói család tagjai is Wu Qi vesztét akarták. Dao király halálakor47 az uralkodó rokonai és a főemberek fellázadtak és Wu Qi-ra támadtak. Wu Qi a király felravatalozott holtteste mögött keresett menedéket. Támadói azonban utána eredtek és lenyilazták őt, majd Dao király holttestébe is belelőttek.48 Miután eltemették Dao királyt, a trónra lépett herceg49 parancsára kivégeztek mindenkit, aki részt vett Wu Qi lenyilazásában és a király holttestének meggyalázásában. Ezért a bűnért több mint hetven család lakolt halállal, egész nemzetségüket kiirtották.

Sima Qian művének e Wu Qi-ra vonatkozó részlete szinte mindent elárul e kiváló hadvezérről, politikusról és reformerről. A további források azonban hasznos kiegészítésül szolgálhatnak személyisége ellentmondásos jegyeinek alaposabb megértéséhez. Wu Qi-t szinte minden szöveg következetes és eltökélt legista gondolkodóként és politikusként mutatja be, és ez bizony olykor élesen szemben áll a konfuciánus szellemű történetírással és írásbeli hagyománnyal. Wu Qi legista voltát támasztják alá azon részletek is, amelyek arról szólnak, hogy Wu Qi miként ragaszkodik meghozott döntéséhez, adott szava súlyához. Ezzel kapcsolatban lássuk Han Feizi egy rövidke anekdotáját50:

Wu Qi elment hazulról és véletlenül összetalálkozott egy régi ismerősével, akit megállított és invitálta, hogy egyenek együtt. Az ismerőse így szólt:

- Rendben, még ma vissza fogok jönni, és akkor majd lakomázunk.

- Akkor én megvárlak az evéssel - válaszolta Wu Qi.

A régi barátja azonban naplementéig sem érkezett meg, de (Wu) Qi étlen várakozott rá továbbra is. Másnap korán reggel egy emberét menesztette, hogy hívja el a régi ismerősét. Mikor az megérkezett, csak akkor, vele együtt látott neki az evésnek.

A patriarchális, konfuciánus értékek és az adott szó, a meghozott döntések szigorával dolgozó legista módszerek ütközéséről szól a következő történet, amelyből kiderül, hogy Wu Qi saját otthonában is megkövetelte a parancsok, utasítások feltételek nélküli végrehajtását és betartását.51

Wu Qi a Wéi-beli Zuoshi-ből52 származott. A feleségével egy selyemövet készíttetett, de mikor megmérte, túl keskenynek találta. Wuzi meghagyta hát, hogy igazítsa ki azt.

- Rendben - ígérte a felesége.

Amikor elkészült vele (Wu Qi) megint lemérte, de most sem találta pontosnak. Wuzi nagyon feldühödött ezen, mire a felesége így replikázott:

- Már a kezdetben felrakott keresztszálakon sem kellett volna változtatni!

Wuzi erre elzavarta őt a házából. Az asszony a bátyjához fordult segítségért, hogy férje visszafogadja, ám a bátyja azt mondta:

- Wu Qi törvénykező ember. A munkája az, hogy törvényeket alkosson. Amivel egy tízezer hintós ország üdvét akarja szolgálni, azt előbb a tulajdon feleségével szemben is meg kell tudni valósítania, csak azután vezetheti be (a kormányzásba). Ne legyenek hát reményeid, hogy visszamehetsz hozzá!

Az asszony öccse azonban Wéi uralkodójának megbecsülését élvezte, így aztán a fejedelem személyesen járt közben az érdekében Wuzi-nél. Wuzi azonban hallani sem akart róla, inkább elhagyta Wéi-t és Chu-ba ment.

Wu Qi nagy hangsúlyt fektetett az emberek bizalmának elnyerésére, a jutalmazások és büntetések világos, egyértelmű rendszerére, amely szintén a legista erények és módszerek körébe tartozik.53

Wu Qi a Wei-beli Wu fejedelemnek a Nyugati Folyó területeinek protektora volt. Qin-nek volt egy kicsiny őrtornya közel a határhoz, amelyet Wu Qi meg akart támadni. Ha ugyanis nem támadja meg, akkor csak tovább sínylődnek a földművesek, az elfoglalásához viszont nem volt elegendő embere. Ezért aztán egy szekérrúdját az északi kapu külső oldalának támasztotta és kihirdette:

- Bárki, aki képes ezt elvinni a déli kapun kívülre, annak pompás földet és kiváló házat adományozok!

Az emberek azonban nem törődtek vele. Mígnem aztán valaki mégis csak elvitte, (Wu Qi) pedig visszatért a déli kaputól és ígérete szerint megjutalmazta az illetőt. Nem sokkal később egy nagy zsák vörös babot helyezett a keleti kapun kívülre, és kihirdette:

- Bárki, aki ezt képes elvinni a nyugati kapun kívülre, azt épp úgy megjutalmazom, akárcsak az előző esetben.

Az emberek most már versengtek érte. Ezután (Wu Qi) kihirdette az emberek közt:

- Holnap, amikor megtámadjuk a tornyot, azt aki elsőnek hág fel arra, magas méltósággal jutalmazom meg valamint pompás földet és kiváló házat adományozok neki.

Az emberek egymással versengve rohamozták meg a tornyot, és egyetlen reggel alatt el is foglalták.

Wu Qi kötelességtudatáról szól a következő részlet, amely egyben jelentős irodalmi értékekkel is rendelkezik,54 hiszen ennek a történetnek egy-egy epizódját később több alkotás is feldolgozta.

Wu Qi a Nyugati Folyó területeit kormányozta. Wang Cou megrágalmazta őt a Wei-beli Wu fejedelemnél, Wu fejedelem pedig egy futárral magához hívatta (Wu Qi-t). Wu Qi mikor megérkezett a parti kapuhoz, megállította hintaját és megpihent. A távolba révedve szemlélte a Nyugati Folyót, miközben néhány könnycsepp pergett le az arcán. A szolgája ekkor így szólt hozzá:

- Uram, én kifigyeltem ám a szándékodat. Úgy hajítod el magadtól az egész égalattit, mint holmi szalmapapucsot szokás a sutba vágni, de most meg, hogy elhagyod a Nyugati Folyót, eleredtek a könnyeid. Miért?

Wu Qi letörölte könnyeit és így válaszolt:

- Ezt te nem értheted. Ha az uralkodó igazán ismert volna engem és maradéktalanul kiaknázta volna képességeimet, akkor Qin-t egész biztosan el lehetett volna pusztítani, a Nyugati Folyó területét birtokolva pedig király lehetett volna. Most viszont, hogy a fejedelem a rágalmazók véleményére hallgat és nem ért meg engem, a Nyugat Folyó vidéke nem sokára Qin-é lesz, Wei pedig mostantól hanyatlásnak indul.

Mikor Wu Qi elhagyta Wei-t és Chu-ba ment, a Nyugati Folyó vidéke csakugyan Qin uralma alá került, s amíg Wei napról-napra gyöngült, addig Qin napról-napra egyre hatalmasabbá lett. Ez volt hát az, amit Wu Qi előre látott, és amiért eleredtek a könnyei.

Mint arról már többször is esett szó, Wu Qi legista reformerként is beírta nevét a kínai történelembe. A Chu államban tett politikai, gazdasági reformkísérleteiről és azok kudarcáról több följegyzés is ránk maradt.55

Hajdanában Wu Qi azt tanította a Chu-beli Dao királynak, hogy miként kezelje Chu fejedelemség szokásait, mondván:

- Ha a főhivatalnokok túlontúl hatalmasok, a hivatalnoki előkelőségek pedig túlontúl sokan vannak, akkor felfelé nyomást gyakorolnak az uralkodóra, lefelé viszont sanyargatják a népet. Ez az ország elszegényítésének és a hadsereg meggyöngítésének útja. A legjobb tehát az lesz, ha a hivatali előkelőségek utódaitól három nemzedék után megvonod a rangot és a jövedelmet, csökkented a száz hivatal jövedelmét és járandóságát, és megszünteted valamennyi fölösleges hivatalt, hogy (az azoknak szánt jövedelemből) gondoskodj a körültekintően kiválogatott és gyakorlott hivatalnokokról.

Dao király azonban csak egyetlen évig tehetett így, mert elhunyt, Wu Qi testét pedig feldarabolták Chu-ban.

Wu Qi eleve bukásra ítélt reformkísérleteiről A reformjai által magát veszedelembe sodró bölcs államférfi képét tárja elénk a Lüshi Chun Qiu (Tavasz és Ősz) című krónika56 is, kidomborítva Wu Qi tálentumát, amellyel még a halála pillanatában is bosszút tudott állni ellenségein:

Wu Qi így szólt Chu királyához:

- Chu bővelkedik a földben, de nincs elegendő népe. Most viszont felség, ha elhasználod azt ami nem elegendő, és azt gyarapítod amiből amúgy is bőven van, akkor én képtelen vagyok bármit is tenni.

Ezt követően (a király) kitelepítette az arisztokratákat a széles és kietlen területekre. Ám ők valamennyien borzalmasan szenvedtek emiatt, s mikor Chu királya meghalt, mind eljöttek (a fővárosba), ahol a király holteste a csarnokban volt felravatalozva. Az arisztokraták közösen belenyilaztak Wu Qi testébe, aki így kiáltott:

- Majd megmutatom nektek, hogyan használom én a fegyvert! - azzal fogta, kirántotta magából a nyílvesszőt és elrohant. Lekuporodott a (király) holttestéhez, belevágta a nyílvesszőt, miközben fájdalmasan azt mondta: - A miniszterek fellázadtak ellened, ó királyom! - majd maga is meghalt. Qin57 törvényeinek értelmében bárki, aki fegyvert ránt a király előtt a legszigorúbb büntetéssel sújtatik, nevezetesen családjával együtt három nemzedékig kiírtatik. Nos, Wu Qi bölcsességét méltán nevezhetjük agyafúrtnak.

Ehhez a történethez hasonlóan, szintén a bukásra kárhoztatott reformkísérletekről olvashatunk a Shuo Yuan egyik hosszabb passzusában.58 Itt már az is kiderül, hogy tulajdonképpen miért is nem sikerülhetett ezeknek a korai legista elképzeléseknek a megvalósítása. A válasz természetesen a Chu-beli patriarchális arisztokrácia erejében és ellenállásában rejlik.

Mikoron Wu Qi Yuan59 protektora volt, egyik tartományi ellenőrző útja során eljutott Xi-be60, ahol azt kérdezte Qu Yijiu-tól61:

- A fejedelem nem mérte fel jelentéktelenségemet, így aztán megtett engem Yuan protektorának. Uram, milyen tanácsokkal tudnál ellátni?

Qu herceg azonban nem felelt.

Egy esztendő múltán, mikor a fejedelem kinevezte (Wu Qi-t) a Rendeletek Felügyelőjévé, egyik tartományi ellenőrző útján (megint) eljutott Xi-be, és (ismét) megkérdezte Qu Yijiu-t:

- Uram, fordultam már hozzád kérésemmel, de te nem adtál semmilyen tanácsot. Most viszont a fejedelem (megint csak) nem mérte fel jelentéktelenségem, és kinevezett a Rendeletek Felügyelőjévé. Uram, megvizsgálnád, hogy alkalmas vagyok-e rá?

- Mit készülsz tenni? - kérdezte tőle Qu herceg.

Wu Qi pedig így válaszolt:

- Egyenlővé akarom tenni Chu fejedelemség nemeseit, és egy szintre hoznám jövedelmüket. Megkurtítom, amiből bőven van, és kifoltozom a hiányt; háború idejére kifényezem a vérteket és a fegyvereket az egész égalattiban.

- Azt hallottam - szólt Qu herceg -, hogy a régmúlt időkben, azok, akik igazán értettek az ország kormányzásához, nem módosítottak a régieken, és nem változtattak az állandókon. Te viszont most egyenlővé akarod tenni Chu fejedelemség nemeseit, és egy szintre hoznád a jövedelmüket, megkurtítanád, amiből bőven van, és kipótolnád a hiányt. Ez bizony a régiek módosítása, és az állandók megváltoztatása. Sőt mi több, azt is hallottam, hogy a fegyver bizony átkozott eszköz, a harc pedig ellenkezik az erénnyel. A te mostani titkos terved (épp ezért) ellenkezik az erénnyel, (hiszen) szívesen használnád ezen átkozott eszközöket. Márpedig ahhoz nyúlni, amit az emberek elvetnek, leginkább ellentmond (az erényességnek), züllött, kicsapongó dolgokat művelni pedig haszontalan. Ráadásul, midőn bevetetted Lu fejedelemség hadseregét, nem kellett volna, hogy célod beteljesüljön Qi-ben, ám te mégis elérted azt; midőn pedig Wei seregét vetetted be Qin-ben, (megint csak) nem kellett volna beteljesülnie célodnak, ám azt (ismét) megvalósítottad. Nos, én úgy hallottam, azt tartja a mondás: "Akit nem sújt a vész, véget sem vethet a vésznek." Korábban igencsak csodálkoztam, hogy uralkodóm több ízben is szembefordult az Ég törvényével (Tien dao), és még máig sem érte szerencsétlenség. Aj jaj! Rád vártunk hát?!

- Lehet még ezen változtatni? - kérdezte Wu Qi megrettenve.

- Semmiképpen sem - felelte Qu herceg.

- De hiszen én mások üdvére kovácsolom terveimet - szabadkozott Wu Qi.

- Az elítélt, kinek büntetése már kiszabatott, sem tud segíteni önnönmagán - szólt Qu herceg. - S bár lehetsz te a legbecsületesebb, és végezheted munkádat a legjobb szándékkal, itt Chu-ban mégsem lehet semmi sem becsesebb a méltóságosak fölmagasztalásánál.

* * *

Nos, ez az amit a mű szerzőjéről tudni lehet. Bár máig bizonytalan, hogy Wu Qi milyen könyvet is írt, hiszen a Han shu-ban, a Han-dinasztia történeti könyvében a Wuzi-t egy negyvennyolc fejezetes műként emlegetik. Egyes kutatók feltételezik, hogy a Wuzi e sokkal bővebb első változata, amelyet csakugyan maga Wu Qi írhatott elveszett, s a ma ismert hat fejezetes változata csak egy Han-kori kompiláció. Állításukat arra alapozzák, hogy a mű telis-teli van olyan utalásokkal, amelyek mindenképpen kizárják azt, hogy az valóban a Hadakozó fejedelemségek idején született volna és tényleg Wu Qi lenne a szerzője. Így például a szövegben emlegetett nyereg a Hadakozó fejedelemségek idején még nem létezett, és a több ezer fős könnyű lovasság felállítására is csak Wu Qi halála után bő egy évszázaddal került sor. A kutatók egy másik tábora viszont úgy véli, hogy a szöveg egyes részei oly pontosan ábrázolják a korszakot, hogy mindenképpen a Hadakozó fejedelemségek idején született részleteket kell, hogy tartalmazzon. Feltehetően arról van szó, hogy az eredeti változat, amelyet a Han shu is emleget, már a Han-dinasztia idején is csupán töredékes formában létezett, amelyet aztán a kor haditechnikai és hadtudományi színvonalának megfelelően egészítettek ki illetve dolgoztak át.

I.
TERVEKET KOVÁCSOLNI AZ ORSZÁG ÜDVÉRE

A konfuciánus öltözéket viselő Wu Qi a hadi tervek végett meglátogatta Wei uralkodóját, Wen fejedelmet.1 Wen fejedelem viszont ekként szólt:

- Jómagam bizony nem igen kedvelem a hadi dolgokat.

Wu Qi azt felelte erre:

- Én azonban a láthatóból feltárom a titkokat, a múltból következtetek a jövendőre. Felség, miként mondhatod hát, hogy mindez nem érdekel? Felség, hiszen most is és a négy évszakon át mindenkor leöleted az állatokat, lenyúzatod bőrük, amelyet majd vörös lakkal vonnak be, cinóbervörös és kék mintákat festenek rájuk, rinocérosz tülkével és elefántcsonttal ékítik. Ám mégis ha télen hordják azokat, nem melegít, ha nyáron hordják, nem hűsít. Huszonnégy láb hosszú alabárdokat és tizenkét láb rövid alabárdokat2 készíttetsz. Bőrrel fedett harci szekereiddel elzáratod a kapukat. A szekerek kerekei fedettek, kerékagyai védettek, ám ha megnézed, bizony szemnek nem tetszőnek találod azokat, amelyek a földeken hajtva még csak nem is kényelmesek. Felség, fogalmam sincs, miként használod hát ezeket!

Ha az ütközethez készülődsz előretörni vagy a védelemhez visszavonulni, anélkül, hogy kiválogatnád az alkalmas embereket, az épp olyan, mint amikor a kotlóstyúk ront rá a rókára, vagy amikor a még szopós kutyakölyök szembeszegül a tigrissel. Jóllehet megvan bennük a harciszellem, mégis menthetetlenül elpusztulnak.

Hajdanán a chengsang nép fejedelme3 az erényt ápolgatta miközben elhanyagolta a hadi dolgokat, ezzel döntötte romlásba országát. A youhu nép fejedelme4 a tömegekre támaszkodott, és szerette a bátorságot, ő pedig épp ezzel veszítette el ősei oltárát. A bölcs uralkodónak tanulmányozni kell ezt, és fejedelmi udvarán belül ápolnia kell a civil erényeket, udvarán kívül pedig hadikészültséget kell tartania. Ezért, ha az ellenséggel szemben felsorakozol, de nem rontasz rá, akkor még nem érted el az igazságosságot; ha pedig az ellenség hűlt tetemei felett szomorkodsz, akkor még nem érted el az emberségességet.

Ezek után Wen fejedelem saját kezeivel rendezte el a gyékény ülőhelyet Wu Qi számára, és a felesége nyújtotta át neki a boros serleget. Miután Wu Qi elvégezte az italáldozatot az ősök templomában, a fejedelem megtette őt legfőbb hadvezérének, hogy védelmezze a Nyugati Folyó vidékét.5 Hetvenhat nagyobb csatát vívott a többi fejedelemmel, s hatvannégyszer aratott győzelmet, a maradék tizenkét csatát is kiegyensúlyozottan oldotta meg. Négy irányban szakított ki területeket Wei fejedelemség számára, ezer mérfölddel6 terjesztette ki a határait. Bárhol, ahol csak megfordult, sikert aratott.

* * *

Wuzi mondotta:

Hajdanán azoknak, akik az ország javára terveket kovácsoltak legelőször is a száz családnév viselőit7 kellett okítaniuk, és a tízezernyi nép jóindulatát kellett megnyerniük.

Van a négy "nem-összhangzó". Ha nincs összhang az országban, akkor nem lehet hadsereget indítani; ha nincs összhang a hadseregben, akkor lehetetlen a hadrendet felállítani; ha nincs összhang a hadrendben, akkor nem lehet csatába kezdeni; ha pedig a csata menetében nincs összhang, akkor képtelenség győzedelmeskedni.

Ezért azon uralkodó, aki a népe igénybevételekor rendelkezik az Úttal, előbb megteremti az összhangot, s csak azután kezd a nagy ügyek intézéséhez. Ha pedig nem mer megbízni a sajátmaga kovácsolta tervekben, akkor közölnie kell ezt az ősök templomában, értelmeznie kell az óriás teknős páncélja mutatta jósjeleket,8 és az asztrológiához kell fordulni tanácsért. S csak azután lehet mozgósítani a hadsereget, ha mindezek a dolgok a háború szerencsés kimenetével kecsegtetnek.

A népnek tudnia kell, hogy uralkodójuk szeretettel viseltetik sorsuk iránt, és aggódik haláluk miatt. Ha pedig az uralkodó eléri, hogy ez ilyeténképpen legyen, akkor a nehézségekkel találkozván katonái előre törnek, s akár meg is halnak, hogy dicsőséget szerezzenek, ám azt hogy életüket menekítve megfutamodjanak, szégyennek tartják.

* * *

Wuzi mondotta:

Az Út: visszafordulni az alapokhoz, és visszatérni a kezdethez. Az “igazságosság”: az ügyek rendjén való intézése, és a siker megvalósítása. A “terv”: távol tartani a veszedelmet, és kihasználni az előnyöket. A “szükséges”: megoltalmazni a feladatot, és megőrizni a sikert. Ha a viselkedés nincs összhangban az Úttal, akkor a tettek sincsenek összhangban az igazságossággal. Ám aki mégis pazarlóan és fényűzően él, a katasztrófát el nem kerülheti.

Ezért a bölcsek az Út segítségével tartanak békét az emberek közt, az igazságosság által teremtenek rendet köztük, a szertartások által mozgatják őket, és az emberségesség által nyújtanak vigaszt. Ha ezen négy erényt nagyra értékeled, boldogulsz majd, ám ha semmibe vennéd ezeket, bizony kudarcra ítéltettél.

Ezért volt, hogy midőn Cheng Tang elpusztította Jie-t, a Xia-dinasztia népe mégis boldog volt és örvendezett,9 s midőn Zhou fejedelme, Wu megtámadta Zhou-t, a Yin-dinasztiabeliek még csak el sem ítélték őt.10 Azért voltak képesek keresztülvinni tetteiket, mert azokat az Éghez és az emberekhez igazították.

* * *

Wuzi mondotta:

Az ország kormányzásához és a hadsereg vezetéséhez mindenkor a szertartásosság által történő tanítás, az igazságosság által történő buzdítás és a szégyenérzet felébresztése szükségeltetik. Az embereknek ismerniük kell a szégyent. Ha a szégyenérzet nagy mértékben van meg bennük, az elegendő ahhoz, hogy támadásba lehessen kezdeni, de ha kis mértékben van meg bennük, az csak a védelemhez elegendő.

Harcolva könnyű győzelmet aratni, ám védekezve nehéz győzni. Ezért mondják, hogy az égalatti háborúzó országai között, amelyik már ötször aratott győzelmet, arra katasztrófa vár, amelyik négyszer aratott győzelmet az meggyöngül, amelyik háromszor aratott győzelmet az hegemón, amelyik kétszer aratott győzelmet az királyság, amelyik pedig csupán egyszer győzött az császárság. Ezért aztán az égalattiban bizony kevés az olyan ország amelyik sokszor aratott volna győzelmet, annál több az olyan, amelyik elpusztult.

* * *

Wuzi mondotta:

Annak hogy háborút indítsunk általában öt oka lehet. Az első: a hírnévért harcolni; a második: a haszonért harcolni; a harmadik: a felgyülemlett gyűlölet miatt; a negyedik: a belső zavargások miatt; az ötödik: az éhínség miatt. A háborút is ötféleképpen nevezhetik. Az első az igazságos háború; a második az erős háború; a harmadik a kevély háború; a negyediket az erőszakos háború; az ötödik pedig az ellentmondásos háború. Megfékezni az erőszakot, és az országot megszabadítani a zavargásoktól, ezt nevezzük igazságos háborúnak. A tömegekre támaszkodva támadást indítani, ezt nevezzük erős háborúnak. Haragból küldeni hadsereget, ezt nevezzük kevély háborúnak. Nem törődve a szertartásossággal csak a hasznot lesni, ezt nevezzük erőszakos háborúnak. Ha az országban anarchia uralkodik és az emberek kimerültek, ennek dacára mégis hadi vállalkozásba kezdenek, ezt nevezzük ellentmondásos háborúnak. Mindegyiknek megvan a maga külön módszere, melyet alkalmazva győzedelmeskedhetsz. Az igazságos háborúban a szertartásosság által győzhetsz; az erős háborúban a szerénység által győzhetsz; a kevély háborúban az ékesszólás által győzhetsz; az erőszakos háborúban csalás által győzhetsz; az ellentmondásos háborúban a hatalom és a befolyás által győzhetsz.

* * *

Wu fejedelem11 azt kérte:

- A hadviselés, a nép erejének felbecsülésének és a szilárd ország mibenlétéről szeretnék hallani.

Wu Qi azt felelte:

- A régmúlt korok bölcs királyai igyekeztek megőrizni a szertartásosságot maguk és minisztereik közt, megmutatták a rangok közti különbséget, letelepítették és összegyűjtötték a hivatalnokokat és a népet, a szokásaikhoz igazodva okították őket, kiválogatták és összetoborozták a tehetségeseket, és felkészültek a váratlan eseményekre is.

Egykoron Qi uralkodója, Huan12 ötvenezer harcost verbuváltatott, és így szerzett hegemón uralmat a fejedelmek fölött. Jin uralkodója, Wen13 negyvenezer embert gyűjtött össze, felállította belőlük élcsapatát, és így valósította meg célját. Qin uralkodója, Mu14 harmincezer főből hozott létre egy ütőképes sereget, s azzal igázta le szomszédos ellenségeit.

Ezért az erős ország uralkodójának fel kell mérnie népe erejét. Közülük a bátrakat és erőseket egy századba kell összegyűjteni. Azokat, akik harcközben szívesen törnek előre erejüket kihasználva, valamint hűségük és bátorságuk is megmutatkozik, szintén egy külön századba kell összegyűjteni. Azokat, akik képesek a magasba hágni és a távolba eljutni, vagyis fürgék és gyorsak, szintén egy külön századba kell összegyűjteni. A király azon főembereit, akik ugyan posztjukat elvesztették, ám mégis szeretnék érdemeiket bebizonyítani uralkodójuknak, szintén egy külön századba kell összegyűjteni. Azokat, akik városukkal nem törődve elhanyagolták a védelmet, de most már véget szeretnének vetni kegyvesztettségüknek, szintén egy külön századba kell összegyűjteni. Ez az öt század alkossa hadsereged különleges alakulatát. Ez a háromezer fős alakulat képes lesz belülről kitörni, és szétzúzni az ellenség bekerítő gyűrűjét, kívülről pedig képes betörni, és a várost elfoglalva a védőket lemészárolni.

* * *

Wu fejedelem azt kérte:

- A biztos csatarend állítás, az erős védelem és a csatában való győzelem mibenlétéről szeretnék hallani.

Wu Qi azt válaszolta:

- Ezeket máris világosan láthatod, minek hát erről előadást hallgatni? Felség, ha képes vagy arra, hogy az érdemeseket magas tisztségbe emeld, az érdemteleneket pedig alacsony posztra helyezd, akkor csatarended máris biztos. Ha néped békességben él földjein, házaiban, és ragaszkodik elöljáróihoz, akkor a védelmed máris erős. Ha pedig a száz családnév viselői éljeneznek téged, az uralkodójukat, és elítélik a szomszédos országokat, akkor a háborúban bizonyosan győzedelmeskedsz.

* * *

A tervek kovácsolásában Wu fejedelemmel egyetlen minisztere sem vehette fel a versenyt. Amikor az uralkodóháza összeomlott ő mégis vidámnak látszott. Wu Qi eléjárult és ekként rótta meg:

- Hajdanán Chu uralkodója, Zhuang15 oly nagyszerűen szőtt terveket, hogy ebben miniszterei között bizony nem akadt párja. Amikor aztán uralkodóháza elbukott, szomorúnak látszott. Shen herceg16 azt kérdezte tőle: “Felség, miért szomorkodsz?” Ő pedig azt válaszolta: “Azt hallottam, hogy a világon mindig lesznek bölcsek, és az ország sem szűkölködik soha a rátermett emberekben. Akiket pedig a bölcsek tanítanak, az királlyá lesz, s akiknek rátermettek a barátai, az hegemónná lesz. S lám most bebizonyosodott, hogy tehetségtelen vagyok, minisztereim között még sem akad egyetlen egy sem, aki akár csak velem is felérne. Ez pedig Chu fejedelemség vesztét jelenti." Ezért búsult hát Chu uralkodója, Zhuang fejedelem, és most ezért rémít meg az, amit te mondtál felség.

Ekkor Wu fejedelem elszégyellte magát.

II.
AZ ELLENSÉG FELMÉRÉSE

Wen fejedelem magához hívatta Wu Qi-t és ekként szólt hozzá:

- Mostanság a nyugati irányból Qin fejedelemség fenyeget bennünket, délen Chu fejedelemség zárja el az utunkat, északon Zhao fejedelemségbe ütközünk, keletről Qi töri át határainkat, hátulról Yan fejedelemség tartóztat fel bennünket, elöl pedig Han fejedelemség orozza el területeinket.17 Aggódom emiatt, mit lehetne tenni?

Wu Qi azt felelte:

- Annak a lényege, hogy az országot békében tartsd mindenekelőtt abban áll, hogy a körültekintést kell a legbecsesebb kincsnek tartani, és bizony veszedelmes lenne azt elhanyagolni. Kérlek, beszélgessünk talán a hat fejedelemség jellemzőiről, szokásairól!

Qi hadrendje tömör, de nem szilárd; Qin hadrendje szétszórt és a katonák jobb szeretnek külön-külön harcolni; Chu hadrendje jól rendezett ugyan, de képtelenek azt sokáig úgy tartani; Yan hadrendje védekező jellegű és így nem elég mozgékony; a három Jin hadrendje jól irányított, de ütközetben használhatatlan.

Qi főjellemzője, hogy szilárd, az ország gazdag, az uralkodó és a miniszterek dölyfösek, pazarlók, és lenézik az egyszerű népet. Terjeszkedő politikát folytat, de a járandóságok méltánytalanok. Hadrendjében kettősség uralkodik, elöl tömör, hátul laza. Ezért bár tömör, de nem kitartó. Megtámadásának módja: seregüket három részre kell szétválasztani, le kell csapni a jobb és bal szárnyra, majd lehengerelve kell üldözni, így aztán hadrendjét szét lehet zúzni.

Qin főjellemzője, hogy erős, területe akadályozó, szigorú politikát folytat, a jutalmazások és a büntetések terén megbízható, emberei sohasem adják fel, mindegyikben megvan a kellő harciszellem. Hadrendjük ezért szétszórt, és a katonák ezért szeretnek külön-külön harcolni. Megtámadásának módja: legelőször is előnyöket mutatván elő kell csalogatni őket, s amikor a katonák mohón utána vetik magukat, magára hagyják majd hadvezérüket, s e cselfogást alkalmazva lecsaphatunk a szétszórt egységekre, sőt lesben állva, kivárva a kedvező pillanatot még a hadvezért is el lehet fogni.

Chu főjellemzője, hogy gyönge, területe széles, politikája nyugtalan, népe kimerült. Hadrendje bár jól szervezett, de ezért nem tudják sokáig ilyennek meg is tartani. A megtámadásának módja: meglepetésszerűen felfordulást kell támasztani seregének soraiban. Legelőször is el kell bátortalanítani. Könnyű csapatokkal rá kell rontani, majd hirtelen vissza kell vonulni, ekként félrevezetve kell kifárasztani, és akár harc nélkül is vereséget lehet mérni hadseregére.

Yan főjellemzője, hogy őszinte, népe megfontolt, szeretik a bátorságot és az igazságosságot. Ritkán élnek megtévesztő taktikával, ezért védekező a hadrendjük, és ezért nem elég mozgékony. A megtámadásának módja: hadseregét be kell szorítani, ezzel kell megfélemlíteni és megalázni, majd gyorsan el kell távolodni tőle, így a feljebbvalók majd elbizonytalanodnak, a közrendűek pedig megrémülnek. Ekkor óvatosabbak lesznek majd velünk, de mi a harci szekereinkkel és könnyűlovasainkkal az utakat gondosan elkerülve elfoghatjuk hadvezérüket.

A három Jin országa fekszik középütt. Főjellemzője az összhang, kormányzása igazságos, de népe már kimerült a háborúzásokban, és elegük van a hadi dolgokból, megvetik a hadvezéreket, hitványak a járandóságok, a katonáknak pedig már nem célja mindhalálig harcolni. Ezért aztán hadrendjük jól irányított, de harcban hasznavehetetlen. A megtámadásának módja: hadrendjét meg kell lékelni, s ott nyomást gyakorolni rá, ha ekkor tömegesen előre törnének, akkor fel kell tartóztatni őket, ha visszavonulnának, üldözőbe kell venni őket, így fárasztható ki hadserege.

A fejedelemségekkel vívott harcokban ezek a követendő stratégia körülményei.

Azonban a hadseregben lennie kell tigris bátorságú katonáknak is, akik oly erősek, hogy könnyedén felemelik akár a súlyos bronztripust is, és oly gyorsak, mint a barbárok lovai, tudniuk kell megszerezni az ellenség zászlóit, és legyenek képesek végezni az ellenség hadvezérével is. Ha vannak ilyenek, akkor legelőször is ki kell választanod, és egy csapatba kell elkülönítened őket. Szeretned kell és becsben kell tartanod őket, mert hiszen úgy nevezik őket, hogy “a hadsereg sorsa”. Azoknak, akik járatosak az öt fegyver18 forgatásában, erősek és gyorsak, és elszántan semmisítik meg az ellenséget, magas méltóságot kell adományoznod, s így bizonyos, hogy a javunkra dől majd el a harc. Ha ezen embereid szüleivel, feleségével és gyermekeivel bőkezűen bánsz, őket pedig jutalmazással bátorítod, és büntetésekkel félemlíted meg, akkor csatarendbe állítván az ilyen kitartó katonáidra sokáig bizton támaszkodhatsz. Ha megérted és mérlegeled ezt, akkor kétszeres erővel támadhatsz.

- Pompás! - mondta erre Wu fejedelem.

* * *

Wu Qi mondotta:

Az ellenség felmérésekor mindig nyolc körülményt kell figyelembe venned, amelyek esetében felveheted vele a harcot, és nem kell jóslatra várnod.

Az első: viharos szélben, rendkívüli hidegben, amikor korán keltek útra és erőltetett menetben haladnak, jeget törnek, hogy átkeljenek a gázlón, és nem ügyelnek a rájuk leselkedő veszélyekre.

A második: ha nyár derekán, mikor perzselő hőség tombol, későn keltek útra, és pihenő nélkül haladnak gyorsan előre nyomulva, éheznek, szomjaznak, és még hosszú út áll előttük.

A harmadik: ha seregük sokáig késlekedett, élelmük elfogyott, a száz családnév viselői sértődöttek és mérgesek, több rossz előjel jelenik meg, és a tisztek képtelenek rendet teremteni.

A negyedik: ha a hadseregük készletei kimerültek, ha fogytán a tűzifájuk és a szénájuk, gyakorta borult az ég és esik, sehol sem tudnak harácsot szedni, hogy készleteiket pótolják.

Az ötödik: ha seregük létszáma kevés, a terepviszony számukra előnytelen, az embereik és lovaik betegek és kimerültek, és nem számíthatnak a négy szomszédjuk segítségére.

A hatodik: ha alkonyatkor még hosszú út áll előttük, tisztjeik és katonáik a nehéz munkától kimerültek, nincs mit enniük, vértjeiket leoldották és pihennek.

A hetedik: ha a hadvezérük gyönge, a hivatalnokok könnyelműek, a tisztek és a közkatonák nem kitartóak, a három sereg19 többször is megriad, és hadseregük minden segítség nélkül maradt.

A nyolcadik: a hadrendjük még nem állt fel biztosan, a tábort még nem verték fel, veszélyes területen haladnak, vagy hegyszorosban kelnek át, így félig fedezékben, félig védtelenül vannak.

Ezen körülmények bármelyike esetén ne habozz megtámadni az ellenséget!

Hat körülményt kell figyelembe venned, amelyek esetén jóslat nélkül is biztos, hogy el kell kerülnöd az ellenséget!

Az első: ha a harcszíntér széles és nagy, az ellenség népe gazdag, nagy számú.

A második: ha a feljebbvalók szeretik az embereket, és az uralkodó jótéteménye széles körben kiterjed.

A harmadik: ha a jutalmazások megbízhatóak, a büntetések felülvizsgáltak, és mindkettővel alkalmas időben élnek.

A negyedik: ha a katonákat az eredményességük alapján rangsorolják, a hivatali megbízatásokat az érdemek és a rátermettség alapján osztják.

Az ötödik: ha hadseregük nagyszámú, fegyvereik és védőfelszerelésük elsőrangú.

A hatodik: ha négy szomszédja a segítségére van, és a nagyobb fejedelemségek is támogatják.

Ezekben az esetekben sohasem érhetsz fel az ellenségeddel. Ne bizonytalankodj, tartsd távol magad tőle! Ez az, amit úgy szokás emlegetni, hogy meglátni a kínálkozó alkalmat, és előretörni; felismerni a nehézségeket, és visszavonulni.

* * *

Wu fejedelem azt kérte:

- Azt szeretném, hogy megfigyelve az ellenség külső formáját, abból megtudjam belső szándékait, abból pedig, hogy megvizsgálom miként haladnak előre, megtudjam hol állnak majd meg! Lehetne erről hallanom?

Wu Qi azt felelte:

- Ha az ellenség rendezetlenül, elővigyázatlanul közeledik, zászlóik és lobogóik össze-vissza, rendezetlenül mozognak, ha az emberek és a lovak gyakorta körbekémlelnek, akkor akár tízszeres túlerőben is lehet, megtámadhatod, és ő mégis menthetetlen lesz.

Ha a fejedelmek még nem gyűltek össze, az uralkodók és a miniszterek között még nincs egyetértés, a vizesárok és a földsánc még nem készült el, a tilalmak és a rendeletek még nincsenek közzétéve, az egész hadsereg lármázik, előre nyomulnának, de mégsem tudnak, visszavonulnának, de mégsem mernek, akkor bár kétszeres túlerőben is lehet, mégis is megtámadhatod, akár száz csatát is vívhatsz vele vereség nélkül.

* * *

Mikor Wu fejedelem az ellenségre támadás mibenlétéről kérdezett, Wu Qi azt mondotta:

- Ha igénybe veszed a hadsereget, tisztában kell lenned az ellenséged gyöngéivel, erősségeivel, és a legsebezhetőbb pontján kell neki rontanod. Ha az ellenség messziről épp csak hogy megérkezett, és sorait még nem rendezte, akkor megtámadhatod. Ha az élelem ellátást még nem biztosította, akkor megtámadhatod. Ha zászlói és lobogói rendezetlenül mozognak, akkor megtámadhatod. Ha vadul, kapkodva rohan, akkor megtámadhatod. Ha munkától elcsigázott, akkor megtámadhatod. Ha még nem ért el a számára előnyös helyre, akkor megtámadhatod. Ha elszalasztotta a kedvező alkalmat és nem élt a kínálkozó lehetőséggel, akkor megtámadhatod. Ha hosszú útra kel, de hátvéd csapatai még nem pihenték ki magukat, akkor megtámadhatod. Ha folyón kel át, és serege fele már bent jár a gázlóban, akkor megtámadhatod. Ha veszélyes úton jár, vagy hegyszoroson kel át, akkor megtámadhatod. Ha a hadvezér elválik tisztjeitől és katonáitól, akkor megtámadhatod. Ha rémült, akkor megtámadhatod.

Ezekben az esetekben mindenkor válogatott élcsapataiddal nekironthatsz az ellenségnek, majd nyomukban a megosztott seregeddel folytathatod a támadást. Ne habozz, támadj gyorsan!

III.
A HADSEREG IRÁNYÍTÁSA

Wu fejedelem azt kérdezte:

- A hadsereg használatakor mi az, ami a legelőbbre való?

Wu Qi azt válaszolta:

- A legelső, hogy tisztában légy a “négy könnyűvel”, a “két súlyossal” és az “egy megbízhatóval”.

- Nos, mik lennének ezek? - kérdezte Wu fejedelem.

Wu Qi pedig ekként felelt:

- Úgy kell használnod a lovakat, hogy könnyen haladjanak a terepen; a lovak könnyedén húzzák a szekeret; a szekerek könnyen szállítsák az embereket; az emberek könnyen harcoljanak. Ha tisztában vagy a terep adta előnyökkel és hátrányokkal, akkor a terep könnyű lesz a lovaknak. Ha a takarmányt és az abrakot kellő időben biztosítod, akkor a lovak könnyedén húzzák a szekereket. Ha a szekér tengelye jól meg van zsírozva, akkor könnyen szállítja az embereket. Ha a fegyverek élesek és a vértek, pajzsok erősek, akkor a katonák könnyen harcolnak. Azokat, akik előretörnek, busásan (súlyosan) meg kell jutalmazni, akik viszont megfutamodnak, súlyos büntetésekkel kell sújtani, és mindkettővel megbízhatóan kell élni. Ha megvizsgálod ezt, és képes vagy megvalósítani, akkor máris kezedben a győzelem kulcsa.

Wu fejedelem azt kérdezte:

- Mi által győzhet a hadsereg?

- A hadsereg irányítása által győzhetsz - felelte Wu Qi.

Wu fejedelem ekkor újra kérdezett:

- Hát nem a hadsereg létszáma számít?

Wu Qi pedig azt válaszolta:

- Ha a szabályok és a parancsok érthetetlenek, a jutalmazások és a büntetések megbízhatatlanok, a jelzőgong hangjára a katonák nem állnak meg, és a dobszó hangjára nem indulnak el, akkor akár százszor tízezer embered is lehet, ugyan miként vennéd hasznukat?

Amit a hadsereg irányításának hívnak, az abban áll, hogy ha a sereg táborozik, akkor betartasd a szertartásosságot, ha előrevonul, akkor legyen ereje, ha támad, az ellen ne lehessen védekezni, ha pedig visszavonul, akkor ne lehessen üldözni. Ha az előrevonulás és a visszavonulás rendezetten történik, a bal és a jobb szárny jelzőszászlókkal válaszol egymásnak, még ha fel is borul a csatarend, akkor is újra össze tud majd állni, s ha bár szétszóródnak a csapatok, akkor is fel tudnak majd újra sorakozni. Békében és veszedelemben egyaránt össze fog tartani a hadsereg. A hadsereg tömege így lesz összehívható, de szét nem választható, használható, de nem kifárasztható. Így pedig egész biztos, hogy bárhova is megy a hadsereg, az egész égalattiban nem akad senki sem, aki felsorakozhatna ellene. Az ilyen hadsereget hívják "apa és fia hadseregnek".

* * *

Wuzi mondotta:

Mindegyik hadsereg vezetésekor a lényeg, hogy ne sértsék meg az előrevonulás és a megállás természetes rendjét, ne feledkezzenek meg az ivás és az étkezés alkalmas idejéről és, hogy ne törjék meg az emberek és a lovak erejét. Ha ezt a hármat sikerül megvalósítani, akkor a katonák be fogják tartani a feljebbvalóik parancsait. A feljebbvalók parancsainak betartása pedig nem más, mint amiből a hadsereg irányítása megszületik.

Ha az előrevonulás és a megállás nem ismer mértéket, az ivás és az étkezés nem a megfelelő időben történik, a lovak fáradtak, az emberek elcsigázottak, páncéljaikat le nem vethetik, meg nem pihenhetnek, akkor nem fogják betartani a feljebbvalók parancsait. S amikor a feljebbvalók parancsaikat kiadják, a katonák a tábort rendezetlenül fogják felállítani, így a harcban vereséget fognak szenvedni.

* * *

Wuzi mondotta:

Mindegyik csatatér temetővé lesz. Aki halálra elszántan harcol, az életben maradhat, ám aki túlságosan is ragaszkodik az életéhez, az biztos, hogy odavész.

A hadviselésben járatos hadvezér úgy irányítja seregét, mintha süllyedő hajóban ülnének, vagy mintha égő házban tartózkodnának, vagyis nem hagy időt, hogy a bölcsek terveket kovácsoljanak, és a bátrak dühöngjenek. Csak így lehet megverni az ellenséget. Ezért mondják, hogy a hadsereg legnagyobb veszedelme a tétovázás, a három sereg pusztulásához pedig a túl sok bizonytalankodás vezet.

* * *

Wuzi mondotta:

A katonák gyakran lelik halálukat a tehetetlenség miatt, és szenvednek vereséget a ismeretlen miatt. Ezért a hadviselés törvényei közül a kiképzés és a készenlétben tartás a legelső. Egyetlen ember, aki elsajátítja a hadviselés mesterségét, tíz másikat tud kiképezni. Ha tíz ember sajátította el a hadviselés mesterségét, száz másikat tud kiképezni. Ha száz ember sajátította el a hadviselés mesterségét, ezer másikat tud kiképezni. Ha ezer ember sajátította el a hadviselés mesterségét, tízezer másikat tud kiképezni. Ha tízezer ember sajátította el a hadviselés mesterségét, akkor már egy egész hadsereget ki lehet képezni.

Be kell gyakorolniuk, hogy a közelben várják, hogy végre a távolba érjenek; pihenten várjanak, míg ki nem fáradnak; jóllakottan várjanak, míg az éhség nem gyötri őket.

A hadsereg formáját tudják kerekre vagy szögletesre alakítani; tudjanak megfelelő módon pihenni és készülődni; haladni és megállni; jobbra-balra fordulni; előre-hátra vonulni; szétválni, összegyűlni; felsorakozni és szétoszlani. Ha valamennyi változtatást begyakorolták, akkor fel lehet fegyverezni őket. Ebben áll a hadvezér dolga.

* * *

Wuzi mondotta:

A harcra felkészítő kiképzés szabálya az, hogy az alacsony katonáknak lándzsát vagy alabárdot kell fogni, a magasaknak íjat és számszeríjat kell tartani, az erősek vigyék a zászlókat és lobogókat, a bátrak kezeljék a jelzőgongokat és dobokat, a gyöngébbje az ellátmányról és takarmányról gondoskodjon, a bölcsek pedig a haditervekért legyenek felelősek.

Az egyazon vidékről származókat közös szakaszba, rajba kell osztani, így aztán ők mindenkor egymás védelmére lesznek. Egy dobszó jelzi, hogy elő kell készíteni a fegyvereket; két dobszó azt jelzi, hogy gyakorolni kell a harci alakzatokat; három dobszó a gyors étkezés idejét jelzi; négy dobszó jelzi, hogy meg kell tenni az utolsó előkészületeket; és ha felhangzik az öt dobszó, el kell indulni. Csakis a dobszó felhangzásakor emeljék fel a csata kezdést jelző zászlókat.

* * *

Wu fejedelem azt kérdezte:

- A hadsereg előrevonulásának és megállásának miben áll a lényege?

Wu Qi azt válaszolta:

- Semmiképpen nem szabad szembeállni az “égi katlannal” és a “sárkány fejével”. Az égi katlan a mély völgy bejárata, a sárkány feje pedig a magas hegy teteje. Bal felől a Zöld Sárkány szakaszt, jobb felől a Fehér Tigris szakaszt, előre a Cinóber Madár szakaszt, hátulra a Titokzatos Had szakaszt kell állítani, a Kirívó szakaszt20 pedig valami magaslatra kell állítani, hogy onnan kövesse nyomon a lentiek ügyét. Ahogy közeleg a harc ideje, meg kell vizsgálni, merről fúj a szél! Ha a széljárás kedvező, csatakiáltással meg kell rohamozni az ellenséget, de ha a széljárás kedvezőtlen, szilárd csatarendbe állva kell bevárni az ellenséget.

* * *

Wu fejedelem azt kérdezte:

- Hogyan kell tartani a harci méneket?

Wu Qi így válaszolt:

- A lovakat biztonságos helyen kell tartani, ahol megfelelő számukra a víz és a fű. Mértéket kell ismerni az éheztetésben és a jóllakatásban. Télen langy istállóban, nyáron hűs pajtában kell tartani őket. Rendszeresen kell nyírni szőrük és sörényük, s ügyelni kell patáikra. Szemüket és fülüket szoktatni kell, nehogy megriadjanak vagy megrémüljenek. Be kell gyakoroltatni velük az ügetést és a vágtát, az előrehaladást és a megállást. Csak azután lehet használatba fogni, miután ember és ló kölcsönösen ragaszkodnak egymáshoz.

A szekérhúzó és a könnyűlovassági ló felszerelése a nyereg, a kötőfék, a zabla és a kantár. Ezeknek hiánytalannak és erősnek kell lenniük.

A lovak sosem szenvednek annyira az ütközet végén, mint az ütközet kezdetekor, és nem szenvednek annyira az éhségtől, mint amennyire a jóllakottságtól. Ha alkonyatkor még hosszú út áll előttünk, többször kell leszállni a lóról, hogy pihenhessen. Inkább az ember fáradjon ki, semmint a ló. Parancsainkat úgy kell adni, hogy lovunknak mindig maradjon tartalék ereje, arra az időre, ha az ellenség felénk fordulna. Aki világosan érti ezeket, az nyílegyenesen törhet keresztül az egész égalattiban.

IV.
BESZÉLGETÉS A HADVEZÉRRŐL

Wuzi mondotta:

Csak az lehet a hadsereg hadvezérévé, aki a civil és a hadi elveket ötvözi. Csakis a keményet és a lágyat (az erőt és a taktikát) együtt alkalmazva lehet hadi vállalkozásokba kezdeni. Mindig, amikor a hadvezérről beszélgetnek, leggyakrabban csak annak bátorságát vizsgálják meg. Pedig a bátorság csupán csak egyike azon számos tulajdonságnak, amelyekkel a hadvezérnek rendelkeznie kell. Ha csupán bátor, akkor elhamarkodottan veszi majd fel a harcot. Ha pedig elhamarkodottan kezdi a harcot, anélkül, hogy felismerné az előnyöket, nos ez semmiképpen sem elég.

Ezért a hadvezérnek öt szempontot kell figyelembe vennie. Az első az irányítás, a második a készenlét, a harmadik az elszántság, negyedik a körültekintés, az ötödik az egyszerűség. Az irányítás: nagyszámú tömeget úgy igazgatni, mintha keveseket igazgatna. A készenlét: úgy lépni ki a kapun, mintha máris az ellenség állna ott. Elszántság: ha közeleg az ellensége, ne aggódjon az élete miatt. A körültekintés: jóllehet már győzött a csatában, de még akkor is oly körültekintő legyen, mint annak kezdetekor. Az egyszerűség: a törvények és rendeletek legyenek világosak, és ne keresztülvihetetlenek.

Miután parancsaikat megkapták, azokat ne tagadják meg, és csak azután, hogy vereséget mértek az ellenségre, beszéljenek a visszatérésről. Így aztán azon a napon, amikor csatába indul a hadsereg, inkább meghalnak és dicsőséget szereznek, de nem viselnék azt a szégyent, amit életük gyáva menekítése hozna rájuk.

* * *

Wuzi mondotta:

Mindegyik háborúnak a következő négy kritikus pontja van: a virtus, a terep, a taktika és az erő. A három sereg tömegét, a százszor tízezer katonát virtusuk mértékének figyelembe vételével elrendezni, s mindezt egy ember kezébe helyezni, nos ezt hívják a virtusból származó kritikus pontnak. Amikor az ösvények keskenyek, az utak nehezen járhatók, hatalmasak a hegyek és nagyok az akadályok, s egy tíz ember védte helyen még ezer emberrel sem lehet áttörni, nos ezt hívják a terep viszonyok adta kritikus pontnak. Ha a kémek jól végezték feladatuk, és így a könnyű csapatok be-betörve szétszórják az ellenség tömegét, s ezzel elérik, hogy az uralkodó és a miniszterek egymással elégedetlenek legyenek, a feljebbvalók és a közrendűek pedig szemrehányásokat tegyenek egymásnak, nos ezt hívják a taktikából eredő kritikus pontnak. Amikor a harci kocsik masszívak, a tengelyeik megbízhatóak, a hajóknak megfelelő kormánylapátjaik és evezőik vannak, a tisztek gyakorlattal rendelkeznek a harci alakzatok terén, a lovakkal pedig begyakoroltatták a vágtát és a hajszát, nos ezt hívják az erő adta kritikus pontnak.

Csak az lehet hadvezér, aki mind e négy szempontot ismeri. Azonban a hatalma, az erényessége, az emberségessége és a bátorsága szükséges ahhoz, hogy biztosan vezesse a hadsereget, hogy megrémítse az ellenséget, és hogy saját seregében eloszlassa a kételyeket. Így ha majd kiadja a parancsait, azoknak senki nem mer ellenszegülni, és bárhol is van, az ellenségének nem lesz mersze ellene fordulni. Ekként teszi országát erőssé, és oszlatja el felőle a pusztulás veszélyét. Az ilyet hívják kiváló hadvezérnek.

* * *

Wuzi mondotta:

A különböző dobok és gongok azok, amik félő tiszteletet ébresztenek a fülekben; a különböző zászlók és lobogók, azok, amik félő tiszteletet ébresztenek a szemekben; a tilalmak, a rendeletek, a büntetések és a fenyítések azok amik félő tiszteletet ébresztenek az elmékben. Ahhoz, hogy a dobok hangja félő tiszteletet ébresszen a fülekben, tisztán kell szólniuk; ahhoz, hogy a zászlók színe félő tiszteletet ébresszen a szemekben, jól megkülönböztethetőnek kell lenniük; ahhoz, hogy a büntetések félő tiszteletet ébresszenek az elmékben, szigorúaknak kell lenniük. Ha ezek nincsenek megalapozva, bár létezhet az ország, de előbb-utóbb vereséget fog szenvedni az ellenségtől.

Ezért mondják, hogy bárhol is legyen a hadvezér, mindenkinek követni kell, és bárhová is mutasson, mindenki arra menjen, akár a halálba is.

* * *

Wuzi mondotta:

Mindegyik ütközetben az a legfontosabb, hogy mindenekelőtt fel kell mérni az ellenség hadvezérét, és meg kell vizsgálni tehetségét. Ha a terepviszonyoknak megfelelő taktikát használ, akkor serege nem küszködik és sikert arat. Amelyik hadvezér ostoba és hiszékeny, azt be lehet csapni és tőrbe lehet csalni. Amelyik hadvezér kapzsi és nem törődik a jó hírével, azt ajándékokkal meg lehet vesztegetni. Ha könnyen változtatja szándékát, és nincs stratégiája, akkor meg lehet gyötörni és ki lehet fárasztani. Ha a feljebbvalók gazdagok és fennhéjázók, miközben a közrendűek szegények és sértődöttek, akkor el lehet választani és meg lehet osztani őket. Ha a hadvezér előre- és a visszavonuláskor sokszor bizonytalankodik, a sereg pedig nem bízik benne, akkor megrémítve meg lehet futamítani őket. Ha a tisztek lenézik hadvezérüket, és egyetlen céljuk, hogy már végre hazatérhessenek, akkor a könnyebbik utat elzárva előlük és megnyitva számukra az akadályokkal telit, rájuk támadva el lehet fogni őket. Ha az ellenség előrevonulására való út könnyen járható, a visszavonulásra való útja viszont akadályokkal teli, akkor előre csalogatva őket meg lehet semmisíteni őket. Ha az ellenség előrevonulását biztosító út akadályokkal teli, a visszavonulásukra való út viszont könnyen járható, akkor a visszaútját elállva meg lehet támadni. Ha az ellenség tábora alacsony, nedves helyen van felállítva, ahol a víz sehol sem tud lefolyni, és az eső is többször, kitartóan esik, akkor elárasztással vízbe lehet fullasztani. Ha az ellenség mocsaras vidéken táborozik, amelyet füves bozót ver fel, és gyakorta fúj viharos erejű szél, akkor tüzet támasztva el lehet pusztítani. Ha az ellenség táborát nem mozdítván sokáig tartózkodik egyhelyben, a hadvezér és a tisztek hanyagok és lusták, a hadsereg pedig felkészületlen, akkor oda lopakodva meglepetésszerűen rajta lehet ütni.

* * *

Wu fejedelem azt kérdezte:

- Amikor seregem farkasszemet néz az ellenséggel, és nem ismerem a hadvezérüket, ám mégis szeretném kipuhatolni. Nos, miben áll ez a tudomány?

Wu Qi így válaszolt:

- Nélkülözhető, de bátor katonákból szervezz egy gyöngén felszerelt rohamcsapatot, amellyel majd próbára teheted az ellenséged. Az ellenségre támadva színleljenek vereséget, nem a győzelem a feladatuk. Ha azt látod, hogy az ellenséged rohama fegyelmezett ritmusban történik, akkor jól szervezettek, a menekülő csapatodat üldözve úgy tesz, mintha nem tudná elfogni, és látván a felkínált előnyöket, úgy csinál, mintha nem ismerte volna fel azokat, nos az ilyen hadvezért nevezik bölcs hadvezérnek, semmiképpen ne harcolj vele! Ha viszont az ellenséges sereg lármázik és zajong, zászlóik, lobogóik rendezetlenül, kuszán kavarognak, a katonák saját fejük után indulnak el vagy éppen torpannak meg, fegyvereik egy része felfelé mered, a többit viszont leeresztve viszik, a menekülő csapatodat üldözve félnek azt elfogni, a felkínált előnyöket látván félnek azokat megszerezni, nos az ilyen sereg hadvezére bizony ostoba, s bár serege nagyszámú lehet, mégis el lehet fogni őket.

V.
VÁLASZOK AZ ESÉLYEK MEGVÁLTOZTATÁSÁRÓL

Wu fejedelem kérdezte:

- Ha a harci szekereink masszívak, a lovaink jók, a hadvezér bátor, a katonák erősek, de hirtelen szembekerülvén az ellenséggel, mégis felfordulás támad és felborulnak soraink, akkor mi a teendő?

Wu Qi ekként felelt:

- Mindegyik ütközetnek az a szabálya, hogy nappal zászlókkal, lobogókkal kell irányítani, éjszaka pedig gonggal, dobbal és síppal. Ha a zászlók balra mutatnak, akkor a katonák balra menjenek, ha a zászlók jobbra mutatnak, akkor a katonák jobbra menjenek. Ha dobszót hallanak induljanak el, ha a gongot hallják álljanak meg. Egy sípszóra sorakozzanak fel, még egy sípszóra gyülekezzenek. Aki nem engedelmeskedik a parancsoknak, azt végezzék ki. Ha az egész hadsereg aláveti magát a hatalmadnak, a tisztek és a közkatonák betartják a parancsokat, akkor a harcban nem bizonyul majd elég erősnek az ellenséged, rohamra indulva pedig nem ütközöl szilárd harci alakzatba.

* * *

Wu fejedelem azt kérdezte:

- Ha az ellenséges sereg túlerőben van, akkor mi a teendő?

Wu Qi azt felelte:

- El kell kerülnöd a könnyű terepet, és az akadályokkal telin kell lecsapni az ellenségre! Ezért mondják, hogy eggyel tízre támadni legjobb a szűk szorosokban, tízzel százra támadni legjobb a mély szurdokokban, ezerrel tízezerre támadni legjobb a veszélyes hágókon. Na most, ha kevés katonád van, akkor azok hirtelen fedjék fel magukat a veszélyes utakon, verjék meg a gongokat, dobokat, s akkor hiába nagyszámú az ellenséged serege, mindegyik katonája rémülten kapkod majd. Ezért mondják, hogy nagyszámú sereget könnyű terepen kell bevetni, gyér sereget pedig veszélyes terepen.

* * *

Wu fejedelem kérdezte:

- Ha az ellenséges sereg nagyszámú, harcias és bátor, hátuk mögött veszélyes szoros húzódik, jobbra tőlük hegy áll, balra folyó húzódik, mély árkaik és magas sáncaik vannak, védelmüket erős számszeríjakkal biztosítják, akkor hátrálnak meg, ha a hegyek elmozdulnak, de úgy törnek előre, mint a szél és zápor, bőségesen van élelmük, s nehéz sokáig védekezni ellenük, akkor mi a teendő?

Wu Qi így felelt:

- Ez bizony fogas kérdés! Ezt nem a harci szekerek és a könnyűlovasok erejével, hanem a bölcsek taktikájával lehet megoldani. Ha fel tudsz készíteni ezer harci szekeret és tízezer könnyűlovast, akiket gyalogosok fedeznek, akkor válaszd szét őket öt csapatba, és mindegyik csapatot állítsd egy-egy útra. Ha öt sereged öt úton halad, ellenséged egész biztosan elbizonytalanodik, hogy hol összpontosítsa erejét. Ha az ellenséged keményen védekezik, katonái kitartóak, akkor sürgősen kémeket kell meneszteni, hogy kifürkésszék a terveiket. Ha az ellenség hallgat ránk, akkor állásaikat feladják és elvonulnak, ha nem hallgatnak ránk, akkor kivégzik követeinket, elégetik levelünket és seregét megosztja az öt hadszíntérre. Ha győzünk, ne üldözzük őket, ha vesztünk, gyorsan vonuljunk vissza. Így aztán, vereséget színlelve kell lecsapni rá. Egyik csapatunk az elővédjével veszi fel a harcot, egy másik csapatunk az utóvédjét szakítja el, két csapatunk pedig óvatosan odalopózva a bal és a jobb szárnyára mér meglepetésszerű támadást. Ha pedig mind az öt csapatod egyidejűleg harcol, akkor biztos hogy a te sereged van előnyben. Ebben áll az erős ellenség megtámadásának lényege.

* * *

Wu fejedelem azt kérdezte:

- Ha az ellenség közel van és már minket szorongat, menekülnénk, de nincs kiút, katonáim rémültek, akkor mi a teendő?

Wu Qi azt felelte:

- Ebben az esetben a következőképpen kell eljárnod: ha túlerőben vagy, akkor sereged megosztva kell harcolni az ellenséggel, ha viszont ő van túlerőben, akkor erőidet összpontosítva kell megtámadni, pihenőt sem engedve neki. Így aztán bár nagyszámú a serege, mégis engedelmességre tudod szorítani.

* * *

Wu fejedelem azt kérdezte:

- Ha mély völgyben akadnék össze az ellenséggel, ahol oldalt veszélyes szakadékok akadályoznak, az ellenségem pedig túlerőben van, akkor mi a teendő?

Wu Qi azt felelte:

- Ha ellenségeddel sziklás vidéken, erdős völgyben, hegyek mélyén vagy széles ingoványon találkoznál, késlekedés nélkül hagyd el ezeket a helyeket! Ha magas hegyen vagy mély völgyben ellenségeddel hirtelen mégis szembekerülnél, akkor legelőször is dobjaiddal kelts lármát, majd íjászaid és számszeríjászaid előrenyomulván nyilazzanak és ejtsenek foglyokat. Tüzetesen vizsgáld meg az ellenség hadvezetését, s ha azt zavarosnak találnád, kételkedés nélkül támadd meg!

* * *

Wu fejedelem azt kérdezte:

- Ha balról is jobbról is magas hegyek állnak, a terep nehezen járható és hirtelen szembetalálkozom az ellenséggel. Nem merem megtámadni, de elmenekülni sem tudok, akkor mi a teendő?

Wu Qi azt felelte:

- Ezt hívják völgybeli csatának. Sereged nagyszámú, de mégis használhatatlan. Hívd össze tehetséges tisztjeidet, hogy ők szálljanak szembe az ellenséggel, gyors lábú katonáid éles fegyverekkel törjenek előre. Oszd meg harci szekereid, sorakoztasd fel könnyűlovasaid, és rejtsd el őket az ellenség köré négy oldalra egymástól néhány mérföld távolságra, úgy hogy fegyverük ne látszódjék! Az ellenségednek így kemény harci alakzatot kell tartania, és nem mer majd se előre nyomulni, se visszavonulni. Ezt követően pedig emeld fel zászlóid, sorakoztasd fel lobogóid, s gyere elő a hegyekből a tábora elé, s ellenséged megrémül majd. Harci szekereiddel és könnyűlovasaiddal nyugtalaníthatod, egy szusszanásnyi pihenőt sem engedve neki. Ez a völgybeli csatának a törvénye.

* * *

Wu fejedelem azt kérdezte:

- Ha az ellenséggel egy nagy vizes ingoványon találkoznék, a szekerek kerekei a szekérrúdig elmerültek, a mocsárban szekereink és könnyűlovasaink csak küszködnek, a csónakok evezői használhatatlanok, előre vagy hátra még evickélni sem bírunk, akkor mi a teendő?

Wu Qi ekként felelt:

- Ez nevezik vizes csatának. A harci szekerek és a könnyűlovasok használhatatlanok, de azért maradjanak az oldalakon fedezéket biztosítva. Egy magaslatra állva mind a négy irányba fel kell mérni a víz természetét. Ha úgy találod, hogy az szélesen elterülő és mély, akkor egy nem hagyományos taktikát alkalmazva győzhetsz! Ha az ellenség átkelne, akkor támadd meg amikor a serege fele már bent jár a vízben!

* * *

Wu fejedelem azt kérdezte:

- Ha szakadatlanul esik már hosszú ideje, a lovak a sárba süllyedtek, a szekerek beragadtak, négy felől az ellenség fenyeget, seregem rémülten retteg, akkor mi a teendő?

Wu Qi azt felelte:

- Mindenkinek, aki harci szekereket használna tudnia kell, hogy azok borult, csapadékos időben maradjanak veszteg, csak derült, száraz időben indíthatók. Amikor harci szekereket hajtanak, magasztalják a magas helyeket, s vessék meg az alacsony területeket! Ha előre vonulnának vagy megállnának, mindenkor az útviszonyokhoz alkalmazkodva tegyék azt! Ha az ellenség felkerekedett, haladjanak annak kitaposott nyomában!

* * *

Wu fejedelem azt kérdezte:

- Ha hirtelen vad, portyázó csapatok törnek ránk, aki a földjeinket prédálják fel, s marháinkat, juhainkat hajtják el, akkor mi a teendő?

Wu Qi azt felelte:

- Ha vad, portyázó csapatok törnek be, akkor körültekintően fel kell mérni az erejüket, erős védelmet kell állítanod, és semmiképpen ne bocsátkozz velük harcba! Alkonyatkor, mikor elvonulnának, már jól meg lesznek pakolva, egész biztos, hogy félnek, és csak a gyors visszavonulásra összpontosítanak, így aztán egymástól óhatatlanul is el-elszakadnak. Ekkor üldözőbe véve rájuk támadhatsz, s így legyőzheted csapataikat.

* * *

Wuzi mondotta:

Az ellenségre támadásnak és a város bekerítésének mindenkor az a lényege, hogy miután bevették a várost, foglalják el annak valamennyi hivatalát is, hogy maguk ellenőrizzék a hivatalnokokat, és vegyék magukhoz az (adminisztrációs) eszközeiket. A hadsereg bármely területet is foglalná el, sehol se vágja ki a fákat, ne rombolja le az épületeket, ne kobozza el a termést, ne mészárolja le a háziállatokat és ne égessék fel a készleteket, ezzel is kimutatván a népnek tisztességes szándékukat. Méltányolják azokat, akik kérésükre megadták magukat, és telepítsék le őket.

VI.
A TISZTEK ÖSZTÖNZÉSE

Wu fejedelem azt kérdezte:

- A szigorú büntetések és az értelmes jutalmazások elegendők-e a győzelemhez?

Wu Qi azt felelte:

- A szigor és az értelem dolgát ugyan nem tudnám teljesen kifejteni, ám azokra mégsem lehet támaszkodni. Ha parancsaid kiadását és rendeleteid közzétételét az emberek örömmel hallgatják, akkor a csapatok mozgósításakor és a tömegek mozgatásakor az emberek örömmel fognak harcolni, és midőn a katonák megvívnak, és a pengék összecsapnak, akkor az embereid örömmel fogadják akár a halált is. Ez az a három dolog, amire az uralkodó támaszkodhat.

- Mindezt miként érhetném el? - kérdezte Vu fejedelem.

- Válaszd ki az eredményeseket és jutalmazd meg őket egy ünnepséggel úgy, hogy mindeközben a sikerteleneket is ösztönözd! - javasolta Wu Qi.

Ezután Wu fejedelem három sorba különítve ülőgyékényeket helyeztetett a templom csarnokába, és ünnepséget rendezett tisztjei és főemberei számára. Az eredményesek elöl, az első sorban foglaltak helyet, pompás ételekkel kínálták őket, drága edényekben tálalták fel számukra a három áldozati állat21 húsából készült pecsenyét. A kevésbé eredményesek a középső sorban foglaltak helyet, és számukra a lakomát kevésbé értékes edényekben szolgálták fel. A sikertelenek a leghátsó sorban foglaltak helyet, s az ételeket közönséges edényekben kapták. Az ünnepség végeztével távoztak, és a templom kapuja előtt a fejedelem az eredményes embereinek még a szüleit, feleségeit és gyermekeit is megajándékozta, ugyancsak az érdemeik alapján rangsorolva. Azon embereinek családjához, akik (a haza szolgálatában, érdemeket szerezve) estek el, évente követeket küldött, és segélyt adományozott szüleiknek, ezzel is kifejezve, hogy fiaik emléke örökké élni fog szívében.

Ekként cselekedett három esztendőn át, amikor is Jin mozgósította hadseregét és a Sárga Folyótól nyugatra fekvő területek felé közeledett. Amikor Wei tisztjei hírét vették ennek, parancsra sem várva sisakjukat, páncéljukat felöltve tízezer fős seregükkel lelkesen megütköztek az ellenséggel.

* * *

Wu fejedelem magához hívatta Wu Qi-t, és azt mondta neki:

- Lám korábbi útmutatásod most megfogant.

Wu Qi pedig így szólt:

- Jómagam úgy hallottam, hogy az emberek közt van erős és gyönge, a hangulat pedig lehet lelkes vagy lankadt. Felség, ha szeretnéd próbára tenni az ötvenezer, eleddig még eredménytelen emberedet, akkor kérlek engedd, hogy hadd vezethessem őket az ellenség ellen! Ha Jin nem tud majd győzedelmeskedni, a többi fejedelem mind kineveti őt, és elveszti hatalmát és befolyását az égalattiban.

Példának okáért ha egy vérszomjas gazember elrejtőzik a vadonban, ezren fognak a nyomába eredni, s valamennyien a bagoly éles tekintetével, a farkas éberséggel kutatnak majd utána, hogy elkapják. Hogy miért? Nos azért, mert ha az erőszak felütné a fejét, az rájuk hozna veszedelmet. Ezért, ha csak egyetlen valaki is fittyet hány az életre, az máris elég ahhoz, hogy megrémítsen ezer másikat. Én most az ötvenezer fős tömeget az ellen az egy vérszomjas gazember ellen akarom hadba állítani, és az ellenség megbüntetésére vezetve őket egész biztos, hogy Cinnek nem lesz könnyű dolga.

Ezt követően Wu fejedelem Wu Qi tanácsát megfogadva engedélyezte számára ötszáz harci szekér és háromezer könnyűlovas vezetését. Ő pedig vereséget mért Jin ötszázezer fős hadseregére. Ez pedig a “tisztek ösztönzése” elmélet sikeressége.

Az ütközet előtti napon Wu Qi meghagyta a három seregnek: “Valamennyi hivatalnoknak és katonának szembe kell szállnia, üldöznie és el kell fognia az ellenség harci szekereit, könnyűlovasait és gyalogosait! Ha a harci szekereink nem fogják el az ellenség harci szekereit, ha könnyűlovasaink nem fogják el az ellenség könnyűlovasait, és ha gyalogosaink nem fogják el az ellenség gyalogosait, akkor bár vereséget mérhetünk az ellenséges hadseregre, de nem járunk semmi eredménnyel.”

Ezért aztán az ütközet napján Wu Qi parancsa egyáltalán nem bizonyult nehéz feladatnak, ám mégis rettenetesen megrengette az egész égalattit.

JEGYZETEK A HADVISELÉS SZABÁLYAIHOZ

1 Wei Wenhou, eredeti nevén Csi Si (? - i.e. 396. Wei fejedelemség trónján i.e. 445-től i.e. 396-ban bekövetkezett haláláig ült.
2 Az eredeti szövegben két zhang, négy chi (láb) és egy zhang, két chi hosszú alabárdokról van szó. 1 zhang = 10 chi, 1 chi = kb. 20 cm (a Zhou-korban!). Vagyis a hosszú alabárd több mint 4.5 méter, a rövid pedig több mint 2 méter hosszú lehetett. A hosszabbikat a harci szekerek személyzete használta, a rövid alabárd a gyalogság fegyverzetéhez tartozott. Lásd még A tábornagy metódusa 30. jegyzet.
3 A hagyomány úgy tartja, hogy a történelem előtti idők legendás uralkodójának, Shennong-nak az idején élt törzsek egyike.
4 A hagyomány szerint a legendás Xia-dinasztia első uralkodójának, Yu-nek az idején élt törzsek egyike.
5 A Sárga Folyó észak-déli folyású szakaszát nevezték Nyugati Folyónak, amely Wei és Qin határát jelölte ki. Wei állam területe ekkoriban - többek között Wu Qi-nak is köszönhetően - átterjedt a Nyugati Folyó nyugati partján túlra. Feltehető, hogy Wen fejedelem ezen stratégiai fontosságú területek felügyeletével bízta meg Wu Qi-t.
6 Egy kínai mérföld (li) = kb. 500 méter.
7 Lásd A tábornagy metódusa 23. jegyzet.
8 Lásd A tábornagy metódusa 33. jegyzet.
9 Cheng Tang, vagy más néven Wu Wang volt az, aki a Xia-dinasztia utolsó, zsarnok uralkodóját, Jie-t megölte, s ezzel megdöntötte a Hszia-dinasztia uralmát is.
10 Zhou Wu, eredeti nevén Ji Fa trónjáról letaszítva a Shang-dinasztia utolsó, zsarnok uralkodóját, Zhou-t, megalapította a Zhou-dinasztiát.
11 Wu fejedelem i.e. 395-től i.e. 370-ig uralkodott Wei állam fejedelmeként
12 (I.e. 716 - i.e. 643), a Tavaszok és Őszök korában (i.e. 770 - i.e. 476) létezett Qi fejedelemség uralkodója.
13 (I.e. ? - i.e. 628), a Tavaszok és Őszök korában létezett Qin állam fejedelme.
14 (I.e. ? - i.e. 621), a Tavaszok és Őszök korában létezett Csin állam fejedelme, aki i.e. 660 - i.e. 621-ig uralkodott.
15 (I.e. ? - i.e. 591) a Tavaszok és őszök korában létezett Chu állam fejedelme.
16 Teljes nevén Shen Wu, aki a Chu fejedelemségben egyik főembere volt.
17 Jin i.e. 403-ban történt széthullásával három állam jött létre: Han, Zhao és Wei. Ezekez szokás a "Három Jin-nek" nevezni. A szövegben ez a kifejezés Han-ra és Zhao-ra vonatkozik.
18 Lásd A tábornagy metódusa 31. jegyzet.
19 Lásd A tábornagy metódusa 45. jegyzet.
20 E csapat elnevezéseket más-más színű zászlókkal és motívumokkal jelezték. Az első három szakasz zászlajának színe és annak mintája a szakasz elnevezéséből kézenfekvő. A Titokzatos Had zászlaja fekete színű volt, s azon egy kígyó és teknős ábrája volt. A Kirívó szakasz sárga zászlaján az Északi merítő csillagkép hét csillag alkotta ábrája volt.
21 Az ókorban az ökör, birka és a disznó húsából készítették a legfőbb áldozati étket.

JEGYZETEK AZ UTÓSZÓHOZ

1 Az utóbbi években megjelent magyar nyelvű fordítások: Szun-ce, A hadviselés törvényei, kínai eredetiből fordította: Tőkei Ferenc, Balassi Kiadó, 1995. (kétnyelvű); Szun Ce, A Hadviselés tudománya, Lionel Giles angol fordításából magyarra fordította: Édes Bálint, Göncöl Kiadó, 1996.; Szun mester, A’ hadakozás regulái, kínai eredetiből fordította: Tokaji Zsolt, Terebess Kiadó, 1997.
2 Sima Qian: SJ 64. fejezet.
3 Tian Wan, eredeti vezetékneve Csen volt. Qi fejedelemségben, Huan herceg szolgáltában állt. Tian Rangju a harmadik, vagy negyedik generációs leszármazottja lehetett.
4 I.e. 547 - i.e. 490.
5 O várost, a mai kelet-kínai Santung tartomány Ocseng városával azonosítják, Csüan pedig a tőle mintegy tízegynéhány kilométerre északra lévő mai Csüancseng lehetett. Az egykori Qi fejedelemség északi vidékét szelte át a Sárga Folyó (Huanghe), és a Jen fejedelemség határáig, a Sárga Folyótól északra fekvő területet nevezték egykor a “Folyó felettinek” (Hosang).
6 I.e. 500-ban halt meg.
7 Lásd A tábornagy módszere 23. jegyzet.
8 Ezt a fajta rudat (fu) a váltólovaknak erősítették a kocsi mindkét oldalára, mely vízszintesen túl nyúlt a kerekeken.
9 Ti. a Sárga Folyón.
10 Csing herceg kegyencei.
11 Tian Rangju rokonai. Talán fiai, vagy fivérei. A rokonság fokát pontosan nem lehet meghatározni.
12 Tien Csangról sem tudni pontosan milyen rokonságban volt Tian Rangju-vel. Az uralkodó meggyilkolására i.e. 481-ben került sor.
13 I.e. 386.
14 Tian Jin Tian Huo unokája volt, és Wei király néven i.e. 378-tól i.e. 343-ig uralkodott Qi államban.
15 SMBF
16 SMBF
17 HFZ 49. fejezet
18 SJ, 65. fejezet
19 Sun Bin nevéhez egy szintén páratlan jelentőségű hadtudományi munka fűződik, melyet két évezreden keresztül elveszettnek hittek, mígnem 1972-ben váratlanul előkerült egy példánya.
20 Kicsiny fejedelemség a Hadakozó fejedelemségek idején (i.e. 350-249), nem keverendő össze a hangalakban és hangsúlyában is megegyező, az átírásban szintén Wei-ként írandó Wei fejedelemséggel, amely i.e. 403-ban jött létre Cin fejedelemség szétválásából.
21 (i.e. 505 - 436) Konfuciusz tanítványa volt. Wu Qi semmiképpen nem lehetett az ő kortársa. Néhány tudós arra a következtetésre jutott, hogy talán Zengzi fiával tanulhatott együtt.
22 Ti. az esküjének komolyságát bizonyítandóan, annak megpecsételéseként.
23 Mert ezzel a tettével Wu Qi nem tett eleget a konfuciánus elvek legfontosabbikának, a szülőtiszteletnek. Saját adott esküjét előbbre helyezte a fiúi gyászszertartási kötelezettségeknek, amelyet a szülők halálakor kell gyakorolnia.
24 Wei Wen fejedelem, más néven Csi Sze (i.e. ? - i.e. 396), a Hadakozó fejedelemségek idején (i.e. 475 - i.e. 221) létezett Wei állam i.e. 445 - i.e. 396-ig uralkodott fejedelme.
25 Li Ke és Ximen Bao volt Wen fejedelem legkiválóbb tanácsadói.
26 Kötetünkben szereplő A tábornagy metódusa című kézikönyv vélt szerzője. Életrajzát lásd fentebb.
27 Wei két ízben támadta meg Qin-t Wen fejedelem uralkodása idején: i.e. 405-ben, és i.e. 408-ban.
28 Lásd A hadviselés szabályai 5. jegyzet.
29 i.e. 396.
30 Wen fejedelem fia, Vu i.e. 395 - i.e. 370-ig uralkodott a Wei fejedelemség uralkodójaként.
31 Vagy "három miao", az ókorban, a mai Hunan, Hubei és Qiangxi területén élt idegen nép.
32 Más néven Nagy Yu, a mitikus Xia-dinasztia alapítója, akinek nevéhez még a vizek megfékezése és szabályozása is fűződik.
33 A Qi-folyó hellyel-közel megegyezik a Sárga Folyó torkolati szakaszával a mai Shandong tartomány területén.
34 A mai Shandong tartomány közép-nyugati részén található hegyek.
35 Feltehetően a mai Henan tartomány területén.
36 Cseng Tang a legendás Xia-dinasztia egyik fejedelme volt, aki a hagyomány szerint végzett a dinasztia utolsó uralkodójával Jie-vel.
37 A mai Shaanxi tartomány területén.
38 Szintén a mai Shaanxi tartomány területén található, régebben Hengshan-nak nevezett hegy. A Nagy Folyamon természetesen a Sárga Folyót kell érteni.
39 A Yin-dinasztia, más néven a Shang-Yin-dinasztia (i.e. 11.sz. - i.e. 1066) utolsó uralkodóját, a zsarnokoskodó Zhou királyt az egyik fejedelme Csi Fa ölte meg, majd megalapította saját dinasztiáját, a Zhou-t (i.e. 1066 - i.e. 221) és Zhou Wu néven uralkodott.
40 Ismertebb nevén Meng Csangjun, aki az i.e. 3. század elején élt, tehát az itt szerepeltetése kortévesztés. Feltehetően Shang Wen-ről lehet szó, aki Vu fejedelem uralkodásának első tizennégy évében (i.e. 396 - i.e. 382) szolgált főminiszterként.
41 Személye vitatott.
42 Feltehetően i.e. 386-ban, vagy i.e. 384-ben.
43 Király (wang) címmel i.e. 401-től i.e. 381-ig uralkodott.
44 Egy népes ókori törzs, amely a régi Kelet- és Dél-Kína területén szétszóródva élt.
45 Két kisebb állam az ókori Kínában. Csen fővárosa a mai Kaifeng-től délkeleti irányba, mintegy száz mérföldre lehetett, Caj fővárosa pedig Csen-től délnyugatra kevesebb mint száz mérföldre volt.
46 Lásd A hadviselés szabályai 17. jegyzet.
47 I.e. 381.
48 Wu Qi Chu-ban tartózkodása és az ott véghez vitt reformjai több pontban ellentmondók, vitathatók. Feltételezhető, hogy halálának módja is drámai túlzás, hiszen a SJ más fejezeteiben (44., 46.) feltételezett halála után négy évvel, i.e. 378-ban a Wei seregek élén sikeres hadjáratot vezetett Qi ellen.
49 Su király i.e. 380-tól i.e. 370-ig uralkodott.
50 HFZ 32. fejezet
51 HFZ 34. fejezet
52 A mai Shandong tartomány délnyugati csücskében található Caohszien városka északnyugati része.
53 HFZ 30. fejezet
54 LSCQ 11. és 20. fejezet
55 HFZ 13. fejezet
56 LSCQ 21. fejezet
57 Chu fejedelemség másik neve.
58 SY 25.2. fejezet
59 A régi Chu fejedelemség egyik körzete.
60 Ua.
61 Chu fejedelemség egyik főembere.

[fordította: Tokaji Zsolt]
[forrás: Terebess Ázsia e-tár]

2017 aug. 24.
H K Sz Cs P Sz V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31