A pomerániai törpespicc jellemzése

Milyen is a pomerániai törpespicc

Első ránézésre egy öntudatos kis szőrgolyó. A pomerániai törpespicc aprócska, olyan 2-3 kilós, dús és hosszú szőrzetű, és vidám, energikus jellemével folyamatosan a társaság középpontját keresi. Jelzőkutya, tehát szinte mindent hangosan kommentál, csaholása és ugrabugrálása minden bizonnyal magára vonja majd a figyelmet. Az egyik legaranyosabb kutya, éppen ezért gyakran ölebnek, házi kedvencnek tartják, őrző kutyának semmiképpen sem javasolnánk.

Az izgága kis jószágok hamar belopják magukat az ember szívébe, és okosak is. Könnyen tanulnak és szeretnek is tanulni, így a trükkök elsajátítása, akadályversenyeken való részvétel akár egy módja is lehet a közös időtöltésnek. Egy biztos, a pomerániai törpespicc otthon van az agility versenyeken is, akármilyen aprócska legyen is, számolni kell vele, mint vetélytárssal!

A pomerániai törpespicc eredete

Kezdetben a pomerániai törpespicc akár tíz-tizennégy kilós is lehetett, ami természetesen messze meghaladja a mai méretet. Több évszázadnyi tenyésztés után sikerült a fajtát töpöríteni, amíg a mai méretet el nem érték. Az ősei közt valójában megtermett, főként izlandi és lappföldi szánhúzó kutyákat találunk, de akad köztük alaszkai malamut, szamojéd és a szibériai husky.

A miniatűr verzió kitenyésztésében élharcosnak mondhatjuk a brit Viktória királynőt, aki élt halt ezért a fajtáért. Az eredetileg fehér pomerániai törpespicc fajtához a kontinens minden tájáról vásárolt kicsi és más színű egyedeket is, és a saját fenntartású és alapítású kenneljében tenyésztette őket tovább. Fáradozásainak eredményeként létrejött a mai pomerániai törpespicc, az egyik legtökéletesebb öleb fajta.

Az élénk kis jószágok valójában a szánhúzó kutyák kicsinyített másai. Felépítésük, szőrzetük egészen hasonló, csak éppen jóval kisebbek. Ez is a vonzerejük egyik kulcsa, az egész kutya egy aranyos, elragadó kis pofi egy nagy bolyhos, energikus és puha szőr közepén. Nem lehet ellenállni nekik.

Kinek való a pomerániai törpespicc?

Az élettér igazából mindegy a szőrpamacsoknak. Méretüknél fogva tökéletesen megfelel nekik a lakás is, jól elüldögélnek a kanapén mellettünk. Viszont kikövetelik a folytonos cirógatást, figyelmet és a méretüket nem szabad összekeverni azzal, hogy energiaszegények volnának. Korántsem. A pomerániai törpespicc ugyanúgy igényli a sétát, a mozgást, az eseményt, hogy valami történjen vele, mint bármelyik másik kutya.

Figyelmét pedig le kell kötni, mert nagyon élénk és könnyen unatkozó fajta, ahogy az okos fajtáknál általában. Viszont beszédes is, ami azt jelenti, hogyha nem talál magának tennivalót, kommentálni fogja az olyan izgalmas eseményeket is, mint a falevél zizzenése. Nem szabad tehát a pomerániai törpespiccet sem ingerszegény környezetben tartani. Gondoskodjunk a rendszeres sétákról, és ha olyan az életmódunk, vigyük bátran magunkkal, hiszen jól alkalmazkodó, tanítható, igazán meg tuja szokni bármelyik kávéházat vagy akár kutyabarát munkahelyet is.

A pomerániai törpespicc nevelése minél hamarabb kezdetét veszi, annál jobb. Főként az ugatás kezelése olyan, amire hamar hangsúlyt kell fektetni, ha nem akarunk a szomszédokkal összetűzésbe keveredni. Viszont ugyanez a tanulékonyság bizonyos önfejűséggel is párosul, fontos hamar tisztázni, ki a falkavezér. Ha ezeket a kezdeti nehézségeket át tudtuk hidalni, onnantól már akár az agility pálya ördöge is válhat belőle.

A pomerániai törpespicc jellemzői

Farkuk kunkorodik, a hátukra fekszik fel. Fülük – még ha gyakran nem is látszik ki a hatalmas pamacsból, ami valójában a hosszú, dús szőrzete – háromszög alakú. A pomerániai törpespicc kölyök szőrzete pár hónapos korában vált át a felnőtt szőrzetre. Ilyenkor különösen, de általában véve is rendszeresen vedlik. Ha nem keféljük rendszeresen, ápolatlan benyomást kelthet a kutyánk, de szerencsére kis mérete miatt ez nem is tart kifejezetten sokáig, és a pomerániai amúgy is kedveli a törődést.

Jól el is lehet kényeztetni. Azonban a jelleme hasonló egy nagytermetű kutyáéhoz, mintha még nem teljesen tudna róla, hogy ő időközben összement. Nagyon agilis kis kutya, szereti is a „munkát”, így a különféle kutyás sportokban meglepően jó eredményeket mutathat fel. Kiköveteli a figyelmet, öntudatosságával már kora kölyökkorban kezdeni kell valami.

Életkoruk átlagosan tizenhárom-tizenöt év, viszont akad pár genetikai betegségük. Gyakori a korai foghullás például, ami miatt javasolt inkább száraztáppal etetni őket. Sajnos a légcső összeesés is az átlagnál jobban jellemzi a fajt, ahogy a pajzsmirigy alulműködés is, illetve a térdkalács ficam. Ezt nem mindig könnyű észrevenni, mert a kutya nem feltétlenül sántít vagy húzza a lábát, inkább szökdécsel, hogy a térdét kímélje. Ne dőljünk be neki, aranyos természetesen, de könnyen meglehet, hogy operációra lesz szüksége. Velük született érfejlődési rendellenességük is olykor komplikációkat okozhat.

A pomerániai szereti az ember társaságát, de más állatokat is el tud fogadni. A gyerekekkel sincs különösebb baja, viszont a nagyon kis gyerekekkel nem javallott összeereszteni. Egyszerűen azért, mert ez nem egy strapabíró nagy kutya. Ha durván játszik vele a gyerek, a kutya fogja megsínyleni és egy életre megutálja a csemeténket is. Jobb a békesség.