menü
látogatók
4 látogató van itt.

Legtöbb látogató: 127
2012.10.16. 19:21
www.martialarts.hu - harcmuvűvészeti és kultúrális portál
linkweb.hu TopSite.hu - A web legjobbjai. LinkBank Sport.wyw.hu - Sport Linkek A magyar linkjegyzék Linkkatalógus
[ olvasnivaló » Csenák János: A korlátaitól megszabadított elme ]

Csenák János: A korlátaitól megszabadított elme


Tudvalevő, hogy a japánok számára a kard és a lélek szorosan össze-kapcsolóik. A kard mely nemzeti szimbólum, az élet és a halál eszköze egyaránt. A szamurájkard és a szamuráj szellemiség, alapvetően tükrözi a japánok mentalitását, melyet a nyugati ember nehezen ért meg. Ez a pár esszé próbál meg rávilágítani arra a tényre, hogy a kardnak és a korlátaitól megszabadított elmének eggyé kell válnia. Hiszen csak így lehetséges egy olyan tudás birtokába jutni, amivel a kardforgatás művészetét magas szintre lehet fejleszteni.

A szerző (Takuan Szóhó, lásd az oldal legalján) 1573-ban született Izushi-ban, egy ősi japán faluban. Annak ellenére, hogy a Miura szamurájklán tagja volt, tíz éves korában kolostorba vonult. Itt buddhizmust tanult, majd szokatlanul fiatalon, harmincöt évesen egy nagy kiotói zen templom apátja lett. Barátja volt a nagy kardforgatónak, Mijamoto Muszasinak is. Járatos volt a kalligráfiában, festészetben, és a költészetben is. Takuan munkásságával ötvöződött a kardforgatás és a zen s tevékenységével nagy hatást gyakorolt a japán harcművészetekre, biztosítva továbbélésüket egy modernebb korban is.

Az első rész - mely "A mozdulatlan bölcsesség misztériuma" címet viseli- alapvetően az elméről és az elmét lefoglaló dolgokról szól. A buddhizmusban azt a helyet, ahol az elme leragad - vagyis azt a valamit, amire gondolunk - a tartózkodás helyének nevezik. Ez maga után vonja azt a tényt, hogy az elmét valami leköti. Ez megállás, melynek megítélése a buddhizmus szerint tévedés.

"... amikor észreveszed a rád lesújtó kardot, ha arra gondolsz, hogy úgy találkozol azzal a karddal , amint az lesújt, akkor elméd megáll a kardnak annál a helyzeténél, mozdulataidat nem fejezed be, ellenfeled pedig levág téged. Ez az, amit a megállás jelent. Bár látod a rád lesújtani készülő kardot, s az nem köti le az elmédet, hanem megtalálod a közeledő kard ritmusát; ha nem gondolsz arra, hogy lesújts ellenfeledre, és nem merül fel benned semmiféle gondolat vagy vélekedés; ha abban a pillanatban, amint látod a penge útját, elméd a legkevésbé sincs korlátozva általa, és ellenfeledre veted magad, és kicsavarod kezéből a kardot, akkor az a kard, mely éppen téged készült levágni, a sajátoddá lesz, azzá a karddá, mely - pont fordítva - a te ellenfeledet vágja le."

Ez igaz a judora, sőt valamennyi harcművészetre is. Ha küzdelem közben elménket leköti egy vagy több dolog, akkor nem tudunk sem hatékonyan küzdeni, sem nyerni. Elég jó példa erre a kezdő harcművész. Gondolatai leragadnak annál, hogy szabályosan áll-e, vagy hogy jól fogja-e a fegyvert. Ebből adódóan aztán, csak korlátolt hatékonysággal képes kivédeni egy támadást.

"... Ha nem gyakorlod a technikákat, csak az alapelvet szívod magadba, nem fogod tudni használni testedet és kezeidet. A technika gyakorlása az a gyakorlás, amit ha újra és újra ismételnek, eggyé olvasztja az öt testhelyzetet. Ha ismered is az alapelvet, a technikák használatában teljesen szabaddá kell válnod."

A második esszé a "Drágakövek tiszta hangja" címet viseli, s az ember alapvető természetét tárgyalja. Ennek egyik fejezete a szamurájok - és természetesen minden ember - legnagyobb értéke: a becsület. Tudvalevő az, hogy amikor egy szamuráj egy daimióhoz állt be, akkor mindenét ura szolgálatába állította. Ezzel fejében viszont ura őt és családját pártfogásába vette. Ezeket a kegyeket a szamurájok elméjükbe vésve, szembenéztek uruk ellenfeleivel, s készek voltak arra, hogy ha kell, a csatatéren eldobják életüket. Ez az amit becsületért való halálnak nevezünk. A szamurájt nem a hírnév és nem is a hűbérbirtok érdekelte. Azáltal, hogy feláldozta életét, számára a becsület fontosabbá vált, mint maga az élet. A világban sokan vannak, akik félredobják életüket, de ezek közül sokan nem a becsület miatt.

"... Ha valakinek az életébe kerül az, ha felbosszantja egy sértés, az bár a becsületért való kiállásra emlékeztet, egyáltalán nem az. Az az ember akivel ez történik, dühében, a pillanat hevében megfeledkezik magáról, és a legkevésbé sem a becsületet képviseli. Ennek helyes megnevezése: düh, semmi más."

A buddhizmusban a test az Öt Skandából épül fel: forma, érzés, mérlegelés, akarat és tudat. Amikor csak egyetlen gondolat is megfordul a fejünkben, azt vágyakozásnak nevezzük. A tudat tehát nem más, mint vágyakozás. A test pedig vágyak által van megszilárdítva. A becsületet pedig abban a testben kell keresni, amelyikben az elme teljesen mentes a vágyaktól. Ez az elme nem az Öt Skanda testében van, nincsen sem színe, sem formája és nem is vágyakozás. A becsület nem más, mint erény.

"... Ha valaki elhatárolja magát a vágyaktól, és olyan lesz, mint egy szikla vagy egy fa, semmit nem fog elérni. Nem elhatárolódni a vágyaktól, hanem megvalósítani a vágy nélküli becsületességet. Ebben rejlik az Út lényege."

Az utolsó esszé feltehetőleg Munenorinak - aki a sógun családjának és környezetének hivatalos oktatója volt - az Ittó kardforgató iskola vezetőjének íródott. Taia egy drágakövekkel ékesített ősi kínai kard, melynek misztikus ereje volt. Mindent átvágott és semmi sem tudta hárítani pengéjét. Taia kardja átvitt értelemben az a misztikus tudás, amivel minden személy rendelkezik, mindenki számára elérhető. Ez csak elme kérdése, melyet a felszínre kell hozni, annak érdekében, hogy használni lehessen. Aki ilyen képességgel rendelkezik, azt nem ingathatja meg senki és semmi sem.

[írta: Csenák János (Takuan Szóhó: "A korlátaitól megszabadított elme, a zen mesterének írásai a kard mesteréhez" című könyvéről)]
[forrás: www.jiudo.hu hírarchívum, 1999/10]
[a szerkesztők engedélyével]


2017 aug. 24.
H K Sz Cs P Sz V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31